Óvodás korú gyerekedet hogy viselte a költözést?

Nekem kiscsoportos volt a lányom, 2 hónapja kezdte az ovit, mikor másik kerületbe költöztünk. Ő kifejezetten örült, mert végre lett saját szobácskája, nagyon tuti lakás volt, az óvoda is sokkal szimpatikusabb volt neki. Nem volt semmi gond a költözéssel, olyan volt, mint aki új életet kezdett. :) Mikor nagycsoportos lett, visszaköltöztünk a szülői házba annak kihasználatlansága miatt, így "nyertünk" egy teljes emeleti szintet, és csak a rezsire volt gondunk. Visszakerült abba az oviba, ahol először annyira keservesnek élte meg a napokat. Valószínűleg nem emlékezett a rossz dolgokra, mert örömmel ment vissza, megismerték a gyerekek is, egy úgy izgi rész volt az életében. :) A költözés és az oviváltás se viselte meg. Gyakorlatilag a szülőn múlik minden. Ha a szülőn azt látja h örül és várja, akkor a gyerek is így áll hozzá. :) Ha a gyerek látja h anyuka aggódik, a gyerek is aggódni fog, mert a kis radarjai mindent észrevesznek, egyre jár a feje a szülővel. Átlátnak a szitán. :) 1-2 év és újra költözni fogunk, immár nem albiba hanem sajátba, de iskolaváltást már nem akarunk, már nem bírná ki,hogy újabb közösség. Most már igazi barátságokat köt, a nagyobb gyerekek sokkal kevésbé fogadnak be újat az összeszokott társaságokba. Az új házat viszont ő is nagyon várja. :)