Más is fel szokott ébredni az éjszaka közepén majd elkezdi őrülten keresni a gyerekét?

Nekem is volt ilyen, de mivel velemaludt, mikor félálomban voltam, hozzáértem és hallottam a szuszogását. Én azèrt keltem fel egy csomószor, hogy él e még.

Már 3 éves, néha napközben azon kapom magam, hogy rámtör, hogy jesszus, hol van. De fél másodperc alatt felidézem, hogy elvittem a bölcsibe. Olyankor, ha mondjuk zebrán mennék át, és keresem a kezét, vagy leszállnék a buszról és megnézem, hogy fenthagytam e.

Szerintem normális, bár én gyorsabban kapcsolok, miközben nézek vissza a buszra, beugrik, hogy nincs miért, nem felejtem ott, hisz nem is velem volt.

Az a típus vagyok, aki ha kivesz valamit a hűtőből, betesz valamit helyette. Szóval kocsikulcs, szemüveg, táska is teljesen furcsa helyekre kerülhet nálam.

Te gyakran elhagysz dolgokat?

Nekem egyszer volt ilyen. A férjem felébredt a babával, és átvitte a másik szobába, hogy pihenjek. Amikor felébredtem, iszonyat pánik fogott el, hogy hol a baba. Benéztem én is az ágy mellé is, hogy nem esett-e oda (velünk aludt). Szörnyű volt, megértelek.

Viszont napi szinten már nem normális.

Ilyen velem is előfordult már többször, de viszonylag ritkán azért. Mondjuk pont a múlthéten volt az, hogy lélekszakadva rohantam a gyerek szobájába éjjel, mert azt álmodtam, hogy tárva nyitva vannak az ablakai szellőztetés miatt (mindig csak bukón szellőztetünk, tehát tök irreális gondolat volt amúgy).

Nem írtad, hogy a "rendszeres" mit takar, de ha ez a dolog rányomja a bélyegét az életetekre (akár a kettőtök viszonyára, akár azzal kapcsolatban, hogy képtelen vagy így kipihenni magad), szerintem is érdemes lenne felkeresned egy szakembert, valószínűleg tudna segíteni az elfojtott aggodalmaid és frusztrációd feloldásában.