A gyerekvállalás, nevelés tényleg olyan borzasztó?

Ha olyan igényeid vannak amik nem élhetőek a gyerek mellett akkor igen, nagy feláldozás lesz a részedről. Viszont ha a családod lesz a központ utána, akkor nem.

Nagy vonalakban ami változott:

- Csak bizonyos határokon belül tudunk rugalmasak lenni

- Nem spontán a szex, tervezni kell és általában a napban max 1 óra van, ami alkalmas erre

- Saját programokat csak akkor tudsz csinálni ha apa otthon marad a gyerekkel

- Rájössz, hogy mennyire fontos a következetesség és az előre gondolás - akár a nap/hét megtervezésben

- És hogy mennyire fontos az, hogy tükröt állítasz magad elé a gyerek által, ahogy te élsz és viselkedsz, amilyen szabályaid vannak, úgy másolja a gyerek is. Ez még később jön el nálunk, de már most irányítani kell a dolgokat. Felelős vagy.

- Amúgy meg a gyerek hozzád igazodik. Ha te rugalmas vagy és nem otthonülsz akkor ő is rugalmas lesz.

Nem tudom milyen, nekem nincs, nagyon úgy néz ki, hogy nem is lesz.

Viszont sok gyerekes ismerősöm, barátnőm van. Kb ennek az ismerősi körnek a háromnegyede már egyedülálló anyuka mert szakítottak, vagy elváltak még jóval azelőtt, hogy a gyerek elérte az iskolás kort. Az egyik pár konkrétan a kisfiuk első szülinapját sem élték meg együtt, addigra szakítottak.

A maradéknak kb a fele mondta azt, hogy boldog, imádja a gyerekeket, és élete legjobb döntése volt vállalni.

A másik fele meg főleg panaszkodott. Olyanokat mondtak, hogy hatalmas felelősség, rengeteg pénzbe kerül, sok a stressz-idegesség, nehéz, fárasztó, alig van idejük magukra, egymásra férjükkel/pasijukkal, és igaz, hogy ad sok örömöt nekik a gyerek, de bánatot is, illetve azt mondták nagyon szeretik a gyereküket, de ha újra kezdhetnék, nem vállalnák, inkább választanák a kötetlenséget, szabadságot és csak kettesben lennének a társukkal.

18 gáz vagy. 23 sz.rok az ismerőseid/barátnőid. A gyerekeimnek meg úgy nézem marha nagy szeremcséjük van velem, hogy szeretem őket és nem csinálnám vissza őket..!!

Az elvált szülőkről meg annyit, hogy szerintetek csak a gyerkes kapcsolatok mennek tönkre? Jézusom, gondolkodjatok már!

Kérdező, ha akarsu gyereket szülj, de ha ilyen gy.kér vagy mint a válaszolók akkor inkább ne.

Első voltam, pá!

25

Te mit pattogsz? Kik és miért is gyökerek? Mindenki a saját, vagy a környezetében élőkkel kapcsolatos dolgokat írta le. És hogy jössz te ahhoz, hogy ismeretlen emberekről, vagy azok barátairól, ismerőseiről ítélkezz? Ezek szerint te vagy a szar, nem ők. Pá.

Szia! 2,5 éves a kisfiam, nálunk a férjem aggódott nagyon a gyerekvállalás előtt amiatt, hogy mennyire fog megváltozni az életünk. Emiatt én is extra motivált voltam, hogy a baba mellett is megmaradjanak azok a dolgok, amiket szeretünk, legyen időnk egymásra, tudjak rá is figyelni külön. Nálunk minden szuperül alakul, élvezzük a szülői szerepet, és továbbra is mozgalmas életünk van. Persze, kicsit több szervezés, de megéri!

Ajánlok egy könyvet, ami szerintem érdekes lehet neked - éppen azt mutatja meg, mennyire másképpen lehet hozzáállni a babázáshoz különböző kultúrákban, kihegyezve arra, hogy nálunk, vagy akár az USA-ban mennyire eltolódik az egész a túlzás irányába sokszor:

Pamela Druckerman: Nem harap a spenót - Gyereknevelés francia módra

Nem mindennel értek egyet benne, de rengeteg hasznosat olvastam, és sokat érdemes megfogadni abból, hogyan kezel az ember bitonyos dolgokat.

Több válasz is volt, amin elszörnyedtem, leginkább a 18-ason.

#18: "... de ha tudtam volna hogy mi vár rám, 1000% hogy szex helyett inkább az ország másik végébe utaztam volna, hogy jóó messzire a páromtól! Szinte nincs olyan nap hogy ne átkoznám a pillanatot mikor levettem az óvszert a páromról!"

Őszintén sajnálom azt a gyereket!

A szülőnek a gyereke iránti szeretete feltétel nélküli kéne, hogy legyen! Nem úgy, hogy "ha aranyos vagy szeretlek; ha hisztizel, akkor nem". Nagy igazság, hogy amikor a gyerek a legundokabb, akkor van leginkább szüksége a szülei szeretetére és elfogadására. Az egészséges lélekhez pont az kell, hogy tudjuk, van 1-2 olyan ember a világon, akik feltétel nélkül szeretnek minket. Aki ezt kisgyerekkorában nem kapja meg, szinte bizonyosan sérült lesz a lelke (sok ilyen történetet olvasok a gyakorin).

És ne hidd, hogy a gyerek nem érzi meg a ki nem mondott gondolataidat! Ha tényleg azt érzed, amit itt leírtál, akkor a gyerek viselkedése már következménye a te érzéseidnek. Ördögi kör ez, amiből a gyerek biztos nem tud kitörni. Ha te sem, akkor az ő életét véglegesen tönkre teszed.

Örülök, hogy akad néhány üdítő ellenpélda is! Leginkább ez tetszett:

#22: "Nekem is sok barátnőm mondja, hogy ők elkèpzelni sem tudnák, hogy gyereket vállaljanak egyelőre (pedig közeledünk igen csak a 30-hoz), mert ők úgy erzik, hogy akkor vége az életüknek. Én pont azt gondolom, hogy akkor fog kezdődni igazán:)"

Ez a helyes hozzáállás!!!

Kedves 22-es, örülök, hogy te is leírtad a véleményedet! Sok boldogságot és jó egészséget kívánok a babaváráshoz, majd a babához! És igen, fantasztikus kaland egy gyereket fölnevelni, és olyan örömmel jár, amihez foghatót másképp nemigen tapasztal az ember. Amikor majd először mondja, hogy anya/apa, amikor hozzád bújik, rád mosolyog, örömmel szalad hozzád, mikor mész érte óvodába... Úgy érzem, minden fáradozást, lemondást, vagy épp hisztije türelemmel viselését bőven kompenzálja ezzel.