A gyerekvállalás, nevelés tényleg olyan borzasztó?

Annak öröm a gyerek, aki egyrészt tényleg szeretne, másrészt lélekben felnőtt. Rajtad ez utóbbit nem érzem. Alapesetben az ember nem megijed a gyerekkel járó nehézségektől, változásoktól, hanem örömmel alkalmazkodik, mond le bizonyos dolgokról őmiatta.

Az tényleg nagyon nem lesz jó, ha az esti programokban, a kettesben töltött időben történő valamilyen korlátozást úgy fogsz megélni, hogy a gyerek miatt most neked rossz.

Szerintem várjatok még pár évet, akkor is, ha korod alapján már időszerű lenne a gyerekvállalás. Azalatt próbálj felnőni lelkileg.

Ha úgy érzed, hogy a párkapcsolatod rámenne a gyerekre, akkor az se állhat valami biztos alapon. A gyerek az ingatag kapcsolatot töri széjjel, a szilárd alapon nyugvónál inkább közelebb kerülnek a felek egymáshoz.

Nem borzasztó, de

tény, hogy gyökeresen megváltozik az életed tőle.

Bizony, semmi sem lesz olyan mint régen.

Rámegy a párkapcsolatod, de csak ha egyébként is szar volt és/vagy nem ugyanannyira akarjátok a gyereket és/vagy nem egyezik a gyerekvállalásról szóló elképzelésetek (pl.: ha apuka úgy gondolja, minden a te feladatod, ő max. besegít, te pedig rövid távon belerokkansz ebbe - van egypár ilyen kérdés az oldalon). Ezért is érdemes tisztázni ezeket a kérdéseket még mielőtt...

"hogy nem lesz szex"- előfordulhat hogy nagyon sokáig nem lesz szex. Elég hozzá egy veszélyeztetett terhesség és egy durvább szülés, ami lassabb felépülést eredményez. Plusz ott az időhiány, hormonális változások... De ez megint olyan, hogy nem szabad gyereket vállalni egy olyan kapcsolatba, ami az átmeneti szexhiánytól tönkremegy.

"Hogy nem tudunk eljárni sehova kettesben." - Ha nincs segítséged, nem fogsz eljárni. Ha van, akkor igen. De azért a gyermek első X hónapjában nem ennek kellene lennie a prioritási lista elején.

Nem olvastam a válaszokat.

Fiam most 4,5 éves.

Az eleje brutálisan nehéz volt. Nekem. Amíg nem lettünk igazán család. Persze, sok minden megváltozik, sok minden átalakul, ezt "meg kell szokni". De most már úgy érzem, ez a legfantasztikusabb dolog a földön. Annyira "jófej" fiam van. Annyit nevetek, már most olyan vicces!

Mi 7 évig éltünk együtt, utána vállaltunk gyereket.- Így különösen sok változás volt egy babával az élet. Ráadásul mindketten vendéglátósok, tehát éjszakába nyúlóan akár hétvégén is dolgozók voltunk.

De átrendeződött az életünk. Nem csinálnám vissza. Jó volt az is, de gyerekkel még jobb az élet.

Az eljárkálás azon is múlik, van-e hozzá "partner". Mama, nagynéni, vagy bárki, akire nyugodt szívvel hagyod a gyereked. Nálunk anyósom ilyen. Nincs közel, mert 130 km-re lakik, de nyaranta ott nyaral a fiam. Mi meg "kipihenjük" addig. :-) Vakon bízom benne, nem aggódok, amikor nála van.

Csak hogy ne legyenek ennyire egyoldalúak a válaszok...

Nem mindenkinek a legjobb érzés anyának lenni és nem mindenkinek való a gyereknevelés.

Igen, persze, szereted-imádod a gyereke(i)d, repül az idő, meg nagyon megéri...

Ettől még a tények azok tények. Sokan már a terhességtől meg a szüléstől kikészülnek, van, aki annyira rosszul viseli, hogy csak amiatt nem vállal több gyereket.

Aztán jönnek a babaévek, na ott tényleg elfelejtheted a mostani életed, mert nem lesz se éjjeled, se nappalod. A gyerek ott lesz 0-24-ben, éjjel felsír 3x, etetni kell, itatni kell, pelenkázni kell, fürdetni kell, altatni kell, hányást-kakit-hasmenést-pisit-nyálat takarítani.

Igen, az is nagyon sokaknál jellemző, hogy a szülés után a férj többet rá sem bír nézni a felesége vaginájára, vagy épp az asszonyka nem érzi késznek magát a szexre, vagy mindkettőjüknek elmegy a kedve.

Eljárhattok kettesben néha, ha rá tudjátok bízni valakire a babát, de arra készüljetek, hogy a rokonság, a barátok meg az ismerős anyukák fele titeket fog ekézni, hogy hogy vagytok képesek (főleg TE) otthon hagyni a pici babát, hogy mertek elmenni bulizni, egy anyának a gyereke mellett a helye, ésatöbbi...

De ha nagyobb lesz, vihetitek őt is pl. nyaralni, de akkor sem lesztek már úgy, mint régen, hiszen a kicsire figyelni kell. Ha ő nem bírja a meleget, nem akar fürödni, fagyizni akar, akkor vagy azt csináljátok, amit ő akar, vagy hallgatjátok a hisztit. Figyelni kell rá, nehogy elessen, ne egyen homokot, ne álljon szóba idegenekkel...

Anyagilag sem éppen egyszerű a mai világban gyereket nevelni, még a babaholmik nem olyan vészesek, de amikor majd jön az óvoda, aztán meg az iskola... az ember szeretne a gyerekének MINDENT megadni, hogy igazán jó életben nőjön fel, és amikor ez nem jön össze, az marha rossz érzés. Mikor számolgatnod kell, hogy a menza éri meg jobban, vagy minden nap szalámis zsömlét csomagolni.

Amúgy meg minden napodat úgy kell szervezned, úgy kell munkát találnod, úgy kell intézned minden dolgodat, hogy a gyereket reggel oviba kell vinni, délután meg elhozni. Ha beteg, akkor neked is szabit kell kivenni, vagy a párodnak.

Ha nincs autótok, akkor tuszkolhatod majd fel a babakocsit a busz hátsó ajtaján, és mindenki utálni fog érte. A nagyobbik gyerek meg végig üvölteni fog, és azért is mindenki utál majd.

A babakort végig bőgik, a játszótéren a másik gyerek elveszi a játékukat, és azért bőgnek, ha boltba mész velük, és nem kapnak csokit, akkor azért, kamaszkorukban meg majd téged fognak utálni, mert lázadni kell.

Egy gyerek nem csak addig tölti ki az életed, amíg elég nagy lesz ahhoz, hogy elengedd a kezét. Még ha 20 évesen el is kezd dolgozni és elköltözik otthonról, akkor is a gyereked marad és akkor is felelősséggel tartozol érte és segítened kell, ha bajba kerül.

Igen, meg fog változni az egész életed és semmi nem lesz olyan, mint előtte. Ez teljesen biztos. Akármilyen szuper gyereket hoztok is össze, akármilyen jó is marad a kapcsolatotok, akkor is más lesz az élet. Nagyon más.

Egy gyerek mellett nem csinálhatsz azt, amit akarsz.

Félreértés ne essék, sok anyuka meg tudja oldani, hogy legyen ideje magára is, foglalkozik a külsejével, a kapcsolatával, stb... de ők vannak kevesebben. Nem mindenki teheti meg, hogy a nagyira/tesóra/bébiszitterre bízza a babát, amíg elmegy mondjuk fodrászhoz vagy ruhát venni.

Sokan hiszik azt, vagy bele sem gondolnak előre, de úgy vannak, hogy jaj de jó, végre lesz gyerekünk, cukimuki kicsi baba, tegyünk is ki képet a fészbukra, hogy mindenki tudja, jaj de jó...

Aztán jön a kialvatlanság, a depresszió, az állandó fáradtság, a kimoshatatlan nyál és büfinyomok, a szétszórt játékok, az állandó ölben ringatás, a fájó mellek, a plusz kilók, a megnyúlt bőr, a sok sírás, az orvoshoz futkozás, az anyagi kiadások, a hisztik, a veszekedések, az elhidegülés a párkapcsolatban, a mindenbe beleszóló anyós, és bammm, máris nem örülnek annyira a gyereknek.

12 évesen már megveszik neki az okostelefont, kap heti 5000 zsebpénzt, elengedik bárhová, csak menjen már el otthonról, maradjon csöndben és legyen nyugalom. Meg lehet nézni a mai kamaszokat, azt csinálnak, amit akarnak, és gyakorlatilag csak anyagilag kötődnek a szüleikhez, mert ők is csak addig voltak otthon szenzációk, amíg cuki kiskori képeket lehetett róluk mutogatni.

Természetesen neked kell eldöntened, hogy mit akarsz és mire vagy képes, de gondoltam jobb, ha tisztában vagy a negatívumokkal is, mert a gyerekvállalás nem csak annyiból áll, hogy "juj hát anyának lenni a legcsodásabb, teljesen megéri minden szenvedés". Ha ez így lenne, nem lennének örökbe adott meg elvált szülők között ingázó gyerekek, meg elvadult tinik, meg depressziós anyák, meg nem lenne tele a gyakori olyan kérdésekkel, hogy "normális, hogy elegem van a gyerekből?" "nem bírom már tovább, mit tegyek?" "anyósom mindenbe beleszól, hagyjam?" "a férjem nem akar szexelni velem, mióta szültem" "utálom a szüleimet, mert nem vesznek nekem xboxot, mert rosszak a jegyeim" "nyaralni megyünk, szerintetek elvihetjük tengerpartra a másfél évesünket?" "nincs aki vigyázzon a gyerekre" stb stb stb...

Igen, megváltozik az életed, jó, és rossz értelemben is. De mindenre fel lehet készülni (valamennyire), és nagyon sokat segít, ha stabil a házasságod, és van egy támogató társad.

Legnagyobb problémát az szokta okozni, hogy szülők nem tudják, mire számítsanak. Látod a rengeteg habi-babi, babás képet, a boldogságot, az árnyoldaláról meg még mindig tabu valamennyire beszélni.

Nagyon fontos, és sokat segít, ha minél többet informálódsz. Kezdve a terhességtől - és nem arra gondolok, hogy mit ehetsz, meg mit nem, azt nagyjából mindenki tudja. Kérhetsz tanácsokat striák ellen, gyomorégésre, állandó hányásra, bokavizesedésre. Ha nem dolgozol a terhesség alatt, vannak kismamáknak szervezett programok, amik ezt ki tudják küszöbölni, érdemes utánajárni.

Legyen egy olyan orvosod, akiben megbízol, akinek minden ( kínosnak tűnő) kérdést feltehetsz. Tudd pontosan, hogy mi fog történni a szülés alatt, így nem ér (annyira váratlanul). Vetkőzd le a gátlásaidat (borotválni fognak, bekakilok), mert egy életet hozol a világra, neked kvázi mindent szabad a szülőszobán :D Járj utána az alternatív módszereknek, és válaszd azt, ami a legszimpatikusabb. (Kádban szülés pl). Legyen felkészült, orvos által támogatott, számodra is legmegfelelőbb a szülés. Könnyebb így indítani. Jöhetnek persze közben olyan dolgok, amikre nem vagy felkészülve, de azokkal most még úgysem tudsz mit kezdeni.

És maga a babázás: Kérlek, már most értsd meg: Nincs tökéletes anya. Igen, lehetsz fáradt, igen, kihagyhatod egy napig a takarítást, igen, normális, hogy segítséget kérsz, igen, más önbizalma is a béke segge alatt van, igen, másnak is csíkos a hasa, igen, az alakod megváltozott, DE ez nem hiba! Nagyon sok ilyen dolgot le kell majd küzdened, és ez az egyik legnehezebb. Elsősorban a babád ellátása a feladatod, minden más várhat. (Kivéve a férjed, nyilván...)

Kevesebbet fogsz aludni, és kötve leszel. Sokat leszel egyedül, felnőtt társasága nélkül. És nem azért írom ezeket, hogy elriasszalak, hanem azért, hogy TUDD, mire készülsz.

A gyermekvállalás még annak is bitang nehéz, aki teljes szívéből szeretné, olyannak, aki dilemmázik, maga a pokol. Csak akkor vállalj, ha már másra sem tudsz gondolni, csak arra, hogy gyereket szeretnél!

És megéri, persze, hogy megéri :) De amikor még időszerű lesz, ez nálad sem lesz kérdéses :)

Ez is, mint megannyi dolog annyira emberfūggő, van akinek kb a mennyország van akinek maga a pokol (nekem utóbbi )

A legtöbb ember szenved, főleg az első gyereknel az első pár hónapban, panaszáradat és minden rossz amit el lehet képzelni, aztán az idő mint az sok dologgal lenni szokott, elfeledteti a sok rosszat, az idő sok dolgot megszépit, ezért aki rosszat ír az legtöbbször épp a rossz kellős közepén van aki még jót az már túl van a nehezén, persze ez nem mindig igaz, én mai napig utálok szülő lenni, felforgatta az életem, igen, önző vagyok, ez van!

Sokat számít persze az anyagi helyzet is meg ezer más dolog is, főleg pedig a stressztűrő képesség!

Szükséges hozzá elhivatottságérzés, az biztos.

Pl van aki örüla gyerekzsivajnak, jokedvnek es van akit már kiborit.

Kell egy belül meghozott döntes ami átsegit majd a nehézségeken, es segit értékelni a mindennapok apro örömeit is.