Más is csodálkozik azon, hogy habár a gyereke nagyobb, mégis mennyi munkával jár még mindig a nevelése?

Nem olvastam a kommenteket.

Valamit nagyon elcsesztél, én már 8-9 évesen egyedül jártam haza az iskolából, és estig egyedül voltam, míg anyámék hazaértek. És nem akaszkodtam rá anyámékra soha. Rohadtul nem normális, hogy 10 évesen még gyakorlatilag egy 2 éves szintjén áll (náluk normális az állandó anyán csüngés).

Nem vagyok begyoposodve ezt biztosra mondom.:DD

De ilyet nem hogy nem írnék de nem.is gondolnék , lehet h azért mert engem vert az apám

Már előttem leírták, úgyhogy csak ismételni tudom, hogy valamit nagyon elrontottál. Az én fiam most lesz 8, most kezdi a második évet a suliban, de már első évvégén egyedül járt haza a suliból. Gyalog kb. 20-25 percre lakunk az iskolától. Simán elvan egyedül, míg elmegyek a boltba és neki nincs kedve jönni. Sőt, örül neki, hogy megbízom benne és itthon merem hagyni egyedül. A hét elején pl. anyósommal ment boltba, kapott pénzt, hogy hozzon kenyeret, meg magának amit gondol. Anyósom mesélte, hogy már a bejáratnál otthagyta, ment kérte a kenyeret, vett péksütit a húgának, meg magának gumicukrot. Mire odaért anyósom a kenyeres részleghez, ő már a pénztárnál állt és fizetett. Együtt jöttek haza egy darabon, aztán otthagyta anyósomat és egyedül hazatekert a bicajjal. Ha engedném, már egyedül menne a boltba, csak egy forgalmas főúton kell átkelni, ahol a zebránál sem állnak meg az autók, így még nem engedem egyedül.

Ki tudja magát szolgálni, így nem kell neki külön kaját csinálni, vizet önteni, sőt tojásrántottát, nokedlit nagyon jót tud csinálni (persze utóbbinál leginkább én szaggatom, de teljes mértékben ő keveri ki).

10 éves. Küldd el olvasni, rajzolni, gyöngyöt fűzni a szobájába. Ha nincs még neki, akkor vegyél neki egy naplót, hátha kedvet kap az írásához. A fiamnak van egy világító földgömbje, mikor olyan korszaka volt, hogy félt a sötétben, akkor azt éjjelre felkapcsoltuk, elég tompa fénye van, amellett aludt.

Csak akkor ébreszt fel éjszaka, ha rosszat álmodott. Olyankor elmeséli mi volt az, megnyugtatom, átkísérem a szobájába, betakarom, simogatom és megvárom, míg visszaalszik. Ez az egész kb. 3 perc, de olyankor kell, hogy megnyugodjon. Egyébként nem fektetem. Persze adok neki este jóéjt puszit (amíg még engedi), de utána villanyoltás, kijövök a szobájából.

Hát a kommentedet olvasna egy percig sem csodálkozom, hogy ilyen a lányod! Erősen átadod a negatív energiát, szinte rám is rámhoztad. Te is félsz! Itt a gond! Ugyan mutass már egy gyereket, akit elraboltak itt az országban! Jó, Pest közepén én sem engedném, de egyéb városokban, ha nem a belvárosban kell flangálni, simán.

Hidd el, minden gyerek hajlamos az önállóságra, sőt igénylik is. De sajnos csírájában el is lehet folytani, te ezt tetted!

Már a két évesem is önállóbb, mint amit Te leírtál. De már ő is arra van nevelve. Pontosan tudja, hova teszem a cumisüveget, ha szomjas érte megy.

10 évesem, ha úgy van, ellátja a két évest (ha olyanja van) pelenkázza, kocsiba berakja.

Nagyon belenevelted ezt a félni kell dolgot. Az, hogy egyedül amiket leírtál dolgokra nem képes, ez meg azért van, mert kiszolgálod folyton. Ami hidd el nem jó! Csúnyán szólva pofára fog esni a való életben!

Az én fiam jövő hónapban lesz 10 éves, és sokáig azt gondoltam, hogy én túlpátyolgatom, de a kérdésed alapján azt kell mondjam, hogy nagyon nem így van :) Egy tízévesnél már azért elgondolkodtató, hogy még mindig tölteni kell neki inni, hogy mindent vinni kell neki, hogy éjjel ébreszt, meg úgy egyáltalán, hogy körbe kell ugrálni. Ha valami pszichés probléma áll mögötte, akkor azt minél előbb kezelni kéne, ha viszont nem, akkor sürgősen el kéne kezdeni rászoktatni arra, hogy önállóbban intézze a dolgait. Egy pohár vizet tölteni, egy szendvicset megcsinálni egyszerűen tudnia KELL egy ekkora gyereknek, ha egészséges. Meg kell neki mutatni, hogy mit hol talál, és utána, ha veled akarja hozatni, határozottan meg kell mondani, hogy ezt egyedül kell intéznie.

Az egyedül ide-oda menésről: lehet, hogy mi szerencsések vagyunk, mert eddig olyan helyen laktunk, ahol az erkélyről elláttam a pár méterre lévő kisboltig, és a boltost is ismertük, mert szomszédunk volt, de a fiam 7 éves korától a legnagyobb örömmel szaladt le a boltba kenyérért, tejért, apróbb dolgokért, és gond nélkül rá is lehetett bízni. Nyilván sokáig figyeltem az erkélyről, hogy minden rendben van-e, de tíz évesen már nagyon nem itt tartunk. Most már máshol lakunk, és egy utcára van tőlünk a bolt (belváros, sétálóutca, autós forgalom nincs), oda is bátran el merem engedni egyedül, sőt, idén már egyedül fog hazajárni az iskolából is, méghozzá busszal. Ennyi idősen én is egyedül jártam már, és akkor még mobil sem volt minden gyerek zsebében, de még a szülőkében sem (90-es évek vége), pedig nagyvárosban lakunk, ugyanúgy busszal jártam haza én is. Lehet mondani, hogy az más világ volt, én nem így látom, forgalom közel ugyanekkora volt, fura emberek is ugyanígy voltak, tényleg azt látom csak különbségnek, hogy nem volt minden embernél mobiltelefon, amivel segítséget lehetett volna kérni, nálam csak apró volt meg telefonkártya, hogy tudjak telefonálni, ha muszáj.

De oké, nem kell egy tízévesnek egyedül hazajárnia, ha meg lehet oldani máshogy, semmi gond, de azt igenis meredeknek tartom, hogy még nem tart ott, hogy a lakásból kiléphessen egyedül, mondjuk egy közeli boltba, vagy hogy egyáltalán, otthon önállóan ellássa magát alap dolgok tekintetében, vagy hogy éjszaka ne ébressze fel az anyját, ha felébred. Még egyszer mondom, ha pszichés eredetű a probléma, azt kezelni kell, ha viszont nem az, akkor nem mentség, hogy "nem igényli" az önállóságot, én se igénylem, hogy főznöm kelljen, tök jól elviselném, ha minden nap elém tennék a kaját, de egyszerűen bizonyos kor felett már meg kell tanulni bizonyos dolgokat elvégezni.

"sok a gyerekrablás, h egy autó lefékez es berántja a gyereket , es a szulö soha többet nem látja. Persze lehet remélni, h nem pont ma es nem pont a mi gyerekunket , de en nem merem egyedul elengedni. Van szervekereskedes, orosz maffia es mindenféle sötet szervezet , pedofilok stb ."

Ja, ezt átugrottam, pedig így már mindent értek. Megint bebizonyosodott, hogy általában nem a gyerekkel van probléma, ő csak tükör, a szülő az, akit kezelni kéne. Szomorú, hogy így megnyomorítod a lányod, de így tényleg semmi furcsa nincs benne, hogy olyan, amilyen.

10 éves könyörgöm!!!!! Persze, hogy minden gyerek más! De egy 10 évesnek (mindnek) illik önállóan lenni. Ettől még lehet félszegebb, bátrabb stb, de az önállóságnak már jelen kell lenni. Egy 10 évesnek nem illik az anyján lógni. De Te kérdezted! Miért kérdezed az embereket, ha a válasz nem tetszik?

Hidd el, nem normális dolog sem a túlféltés, sem a folymatos kiszolgálás. A középsőm is kiszolgáltatná magát, baromira kényelmes gyerek. De van keze és lába és láss csodát, megoldja! Ettől még ugyanúgy ragaszkodik és szeret.