Ki akarna így gyereket? Nem vagyok méltó egy gyermekhez?

Ne stresszelj, csak nyugi, az alapján, amit ide leírtál, tökéletes anya lesz belőled! Mivel ismered a saját nevelésed hibáit, majd szépen elkerülöd őket. És nyugtasson a tudat, senki nem tökéletes, mindenki követ el hibákat, hiszen emberek vagyunk! És a türelem is véges, én is veszítettem már el hiszti miatt a türelmemet, és zártam rá a babára a szobaajtót, hogy lehiggadjak. Olyan ember nincs, aki mindig fitt, birkatürelmű, és tökéletesen neveli a gyerekét, tökéletes anyaként!

Ha eljön az ideje, nagyon jó anyukája leszel babádnak, hiszen nagyon fogod szeretni, támogatod, és hagyod, hogy megismerje a világot, minden jó és rossz dolgával együtt.

Úgyhogy ezen ne aggódj, ennyi érzéssel, amennyi benned van, kizárt, hogy rossz anya leszel!

Tényleg túlparázod:) Nekem van egy ismerősöm, aki nagyon sokat szenvedett kiskorában, alkoholisták voltak a szülei, és szinte napi rendszerességgel verték, 10 éves korára szinte nem volt olyan csontja, ami ne tört volna:( Felnőtt, és elhatározta, hogy megmutatja a világnak, rendesen is lehet nevelni egy gyereket. 4 gyereke van, két év korkülönbséggel, és nála birkatürelműbb emberrel még nem találkoztam, soha nem bántja a gyerekeit, pedig néha nem ártana:) Ha el is veszíti a türelmét, kimegy a konyhába, és vesz néhány nagy levegőt.

Ha elrettent a rossz példa, akkor ugyan miért követnéd? Ha tudod, hogy valami rossz, akkor nem teszed meg valakivel, akit az életednél is jobban szeretsz! Mert a kulcsa mindennek a szeretet! Ha szereted, akkor nem tudsz neki rosszat tenni, hidd el, mert csak a javát akarod, még ha rosszul is csinálod. Majd kijavítod, ha valamit elrontasz, és segítenek egy csomóan, pláne ezen az oldalon!

Ne izgulj :) Amúgy meg itt sem mindenki olyan türelmes meg kedves, mint amilyennek mutatja magát. Én is simán leírhatnám, hogy egész nap mosolygok, és még soha nem kiabáltam rá a gyerekemre, úgyis csak én tudnám, hogy ez nem igaz, hiszen senki nem tudja ellenőrizni.

Aki meg valóban olyan, hogy sosem szakad el nála a cérna, az lehet, hogy tényleg ilyen természet, és amíg nem volt gyereke, addig is maga volt a megtestesült nyugalom, de ettől még ő sem tökéletes. Szerintem itt az összes anyukának van valami hibája, mint ahogy a világon mindenkinek, csak ugye ezzel nem dicsekszünk. Biztos van, aki hamar felkapja a vizet, más meg mondjuk rendetlen, megint más lehet, hogy feledékeny, van aki kicsit lustább, más meg kényszeres rendrakó, akad aki rémesen pletykás, stb. Emberek vagyunk, és vannak hibáink, ahogy neked is, meg mindenki másnak.

Pl. megmondom őszintén, hogy volt már olyan is, hogy egy kérdésre válaszoltam, és a válaszban tök jól leírtam, hogy az adott problémát hogy lehetne megoldani, pedig a probléma nálam is fennáll, és én magam nem birkóztam meg vele. Bár tudom, mit kéne csinálni, mégsem sikerült rávennem magam, hogy időt és energiát szakítsak a megoldására. Szóval abban se legyél biztos, hogy aki bomba biztos tanácsokat ad, az tökéletes. Lehet, hogy külső szemmel jobban látja a dolgokat, mint az, aki benne van, de neki is megvannak a megoldatlan gondjai.

A másik meg az, hogy szerintem mindenki fel tud idézni a gyerekkorában olyan dolgokat, amik neki rosszul estek. Gondolok itt a szülei nevelési módszereire. De sokszor a baj csak abból származik, hogy a gyerek meg a szülő nem ugyan azt a nyelvet beszéli, egy leszidás mást jelent a szülőnek és mást a gyereknek. Sőt, sokszor a szülőnek nem jelent semmit, csak mondja, mert úgy szokta meg. Pl. nekem anyukám sokszor mondta, ha megkérdeztem, hogy ezt vagy azt miért nem lehet, hogy "Mert azt mondtam, hogy nem lehet és kész." És ezt sokat próbáltam gyerekként megfejteni, hogy egyáltalán mivel lehet ilyenkor rávenni, hogy mégis engedje meg. Aztán szülőként azon kaptam magam, hogy én is mondom, mert egyszerűen nem akarom tovább ragozni a témát. Csak szerencsére nekem igen élénk emlékeim vannak a gyerekkoromból, és rögtön rá is jöttem, hogy nem kéne ezt mondanom, mert tudom, hogy milyen ezt hallani. Egész más, mint mondani. Egy dolog az, amit a szüleinktől hozunk, mint minta, és egy másik dolog az, amikor tudatosan belegondolunk, hogy az jó-e vagy sem. De mint már mondtam, egyetlen szülő sem tökéletes. Biztos vagyok benne, hogy te jó anya leszel. Nem tökéletes, mert olyan nincs, de JÓ ANYA leszel.

Ez nem igaz, hogy ha valakit vertek, akkor ő is ütni fogja a gyerekét. Szerintem épp az fogja elkerülni.

Engem apám napi rendszerességgel ütött 12 éves koromig, mégsem emeltem még egyszer sem kezet a gyerekemre. Nagyon nagy türelmem van hozzá, pedig néha tényleg elég fárasztó.

Így nem tudsz felkészülni az anyaságra, arra ott lesz az a 9 hónap, akkor fogsz igazán megérni rá. Nyugi, nagyon jó anyuka leszel és azokat a hibákat, amiket veled elkövettek, azokat nem fogod elkövetni, épp azért, mert tudod, hogy az nem jó.