Egy szülőtől ez mennyire normális viselkedés a gyereke felé, aki már 21 éves de még náluk lakik?

36 evesen otthon laktam 3 honapot ( kulfoldi cimrol jottem haza ugyeket intezni ) es ugyanez volt. Csak aggodnak, azert. Addi orulj, mig valaki aggodik erted, te mindig gyerek maradsz a szulo szemeben. Ha nem tetszik, el lehet koltozni alberletbe.

Szerintem ez túlzás. Nekem a szüleim meg a nagyszüleim is szigorúak (időnként a nagyszülőknél is töltöttem időt, mert az ország másik végében laknak, aztán látogatóba mentem + vannak ott más rokonok barátok is), meg parásak de 21 éves koromra már évek óta ott tartottam, hogy elmentem (nagyjából belőttem, hogy hova pl. Katihoz/Katival, a városba/strandra/át Xy városba) és majd jövök, ha vége/megunom. Senkinek se volt több kérdése. Ennyi. Ha konkrét időt kértek, vagy hívtak az csak azért fordult elő, mert utána időhöz kötött programom volt velük, vagy eszükbejutott, hogy vigyek már ezt-azt haza, vagy menjek be útközben még valakihez valamiért...

Szerintem ez normális, hogy aggódnak. Én is tudom mikor szokott hazaérni a férjem, és ha nem jön már aggódok, hogy biztos valami baj érte, mondjuk visszafogom magam, nem hívom egyből, csak megnézem neten késik-e a vonat. Ha meg kimarad este akkor nyugszok meg, ha hazaért. De tényleg az a megoldás, hogy elköltözöl. Én 14 éves koromtól koleszos voltam, azóta se laktam rendesen otthon, sose volt ez a macerálás :) 29/n

Tesómmal ugyanezt csinálták szüleim, velem meg nem. Tudod miért? Mert tudták, hogy nekem úgyis első dolgom szólni nekik, ha soká elmaradok, vagy ilyesmik. Megbízhatónak tartottak. Én mindig elmondtam, hova megyek, egy fedél alatt élőknél ez miért nem szokás? A férjem is tudja mindig, hol vagyok, hova indulok, kb mikor jövök, és ha változik valami, szólok neki. Mert ha valami baj lenne, azt sem tudná, hol keressen. Szerintem felelőtlen és nem felnőtt hozzáállás, amit pl a tesóm is csinált, hogy sosem tudtuk, merre jár.