Mennyi az esélye, hogy megbánom, ha nem lesz gyermekem?

31 évesek vagyunk a férjemmel. Eddig mindketten úgy gondoltuk, hogy nem szeretnénk gyereket. Mindig arról beszélgettünk, hogy egyikünknek sem kell gyerek ahhoz, hogy teljesnek érezze az életét. Jól elvagyunk ketten, a munkánkkal, az életünk építésével, és az utazgatásokkal.

Aztán pár hónapja történt egy kis "baleset", és nagyon úgy tűnt terhes vagyok. Amíg a dokim szabin volt, addig 5 tesztet csináltam, amikből 2 is mutatott pozitívat. Rettenetesen megijedtem, bepánikoltam, hogy mi lesz ha valóban terhes vagyok, mert abortuszra nem lennék képes, de úgy gondoltam, gyereket szülni, és nevelni sem. Aztán jött az orvosi vizsgálat, kiderült, nincs terhesség. Furcsán éreztem magam a hír hallatán, azt hittem megkönnyebbülés lesz, ha azt mondja nem vagyok terhes. De még csak nem is volt őszinte az örömöm. Talán mintha picit csalódott lettem volna, vagy nem is tudom.

Azóta nagyon sokat gondolkodom, nem kellene-e mégis gyereket vállalnunk. Talán az is okozza ezeket a gondolatokat, hogy a baráti körünkben, sőt még a családban is sok baba született a nyáron.

Valahol ott van bennem az érzés, hogy talán nekünk is jó lenne, de ott az másik is ami, azt mondja, hogy ne. Sajnos nem is érzem magam elég komolynak, és elképzelni sem tudom magam anyaszerepben, és a férjemet sem apaként. Beszélnék vele is erről, de amíg azt sem tudom eldönteni én mit akarok, addig nem szeretnék előhozakodni a témával.

Kicsit mintha vágynék rá, hogy anya legyek, persze lehet ez nem több, mint hirtelen fellángolás. Tényleg nem tudom.

Nem vagyok normális, igaz?