Mennyi az esélye, hogy megbánom, ha nem lesz gyermekem?
31 évesek vagyunk a férjemmel. Eddig mindketten úgy gondoltuk, hogy nem szeretnénk gyereket. Mindig arról beszélgettünk, hogy egyikünknek sem kell gyerek ahhoz, hogy teljesnek érezze az életét. Jól elvagyunk ketten, a munkánkkal, az életünk építésével, és az utazgatásokkal.
Aztán pár hónapja történt egy kis "baleset", és nagyon úgy tűnt terhes vagyok. Amíg a dokim szabin volt, addig 5 tesztet csináltam, amikből 2 is mutatott pozitívat. Rettenetesen megijedtem, bepánikoltam, hogy mi lesz ha valóban terhes vagyok, mert abortuszra nem lennék képes, de úgy gondoltam, gyereket szülni, és nevelni sem. Aztán jött az orvosi vizsgálat, kiderült, nincs terhesség. Furcsán éreztem magam a hír hallatán, azt hittem megkönnyebbülés lesz, ha azt mondja nem vagyok terhes. De még csak nem is volt őszinte az örömöm. Talán mintha picit csalódott lettem volna, vagy nem is tudom.
Azóta nagyon sokat gondolkodom, nem kellene-e mégis gyereket vállalnunk. Talán az is okozza ezeket a gondolatokat, hogy a baráti körünkben, sőt még a családban is sok baba született a nyáron.
Valahol ott van bennem az érzés, hogy talán nekünk is jó lenne, de ott az másik is ami, azt mondja, hogy ne. Sajnos nem is érzem magam elég komolynak, és elképzelni sem tudom magam anyaszerepben, és a férjemet sem apaként. Beszélnék vele is erről, de amíg azt sem tudom eldönteni én mit akarok, addig nem szeretnék előhozakodni a témával.
Kicsit mintha vágynék rá, hogy anya legyek, persze lehet ez nem több, mint hirtelen fellángolás. Tényleg nem tudom.
Nem vagyok normális, igaz?
válasza:Szerintem oszd meg ezeket nyugodtan a férjeddel. Azt is, hogy mi hozta ki belőled ezeket a gondolatokat. Az ő érvei segíthetnek elbillenteni egyik vagy másik irányba.
Megbánni egyik döntésedet sem fogod - feltéve, hogy valóban a te - illetve a ti - döntésetek.
Van olyan egyébként, hogy megváltozzon valakinek a döntése, de azért tedd hozzá azt is, hogyha a férjed továbbra is határozottan gyerekellenes, akkor ne legyen benned rossz érzés.
válasza:ha már most felmerült benned a kétely, hogy mégis kéne legalább egy gyerek, szerinted mi lesz 60-70 évesen, amikor már nem okoz akkora örömet maga az élet? valószínűleg akkor már nem arról fog szólni, hogy utazgattok összevissza, és bocsánat, szókimondó leszek - rengeteget szexeltek -, hanem elkezdtek más dolgokat értékelni. lecsendesedtek, lenyugszotok.. ha most megfordult a fejedben, hogy esetleg mégis szeretnél gyereket, szerintem minél hamarabb vágjatok bele nyugodtan! 31 évesen még egyáltalán nem vagy elkésve, és hidd el, később hiányozni fog a gyerekzsivaj, amikor másnak már unokája is lesz, neked meg gyereked sem. most azt érzed, hogy nem vagytok ehhez elég érettek, de az apaság/anyaság megváltoztatja az embert, komolyabbá tesz, hiszen lesz rajtatok egy hatalmas felelősség - felnevelni egy gyereket. ne félj attól, hogy nem sikerülni, mindenkiben megvan az a szülői ösztön, amivel jól fel tudja nevelni a gyerekét, és ne vond meg magatoktól ezt a fajta hatalmas örömet, amit semmi nem pótol :)
19/L
válasza:Pont annyi, mint hogy megbánod, hogy szültél. Ez lutri.
Van háziállatotok? Ha nincs azzal próbálkozzatok először. Nekem is vannak néha ilyen fellángolásaim, hogy de jó lenne egy gyerek, aztán ránézek az ablakpárkányra, felrémlik bennem, hogy egy cserepes virág rendszeres gondozása is megerőltető számomra és akkor visszatérek önmagamhoz. Valószínűleg a korral jár a dolog, dolgoznak az ösztönök és a hormonok.
válasza:Ez nehéz kérdés..
Ráadásul az ember sokat változik.lehet hogy most igy érzed teljesnek az éled,de lehet hogy pár év mulva vágyni fogsz egy gyerekre.
A gond abbol adodhat ha te mégis akarsz a párod viszont nem
Erröl beszélnetek kell majd még
válasza:# 3-as válaszoló, valahogy így vagyok én is.
Habár van háziállat, akit nagyon szeretünk mindketten, sokan biztos azt mondanák gyerekpótlék, mert az egyik legfontosabb dolog az életemben. Már azon is gondolkodtam, hogy ha szülnék egy gyereket, képes lennék-e a kutyánkat háttérbe szorítani miatta. Arra jutottam, hogy ezt elképzelni sem tudom... Még ha ettől rossz embernek tűnök is, ez az igazság. Ez viszont egy újabb érv a gyermektelenség mellett.
Ahogy az is, hogy megőrülök a szomszédainkban üvöltöző gyerekektől. Iszonyúan bosszantanak. Erre egy 2 gyermekes barátnőm azt mondta "Nyugi, más kölykei mindenkit idegesítenek, de a sajátodtól mindent elviselsz." Ebben azért kételkedem.
Mindenképpen több érvem van a gyerek ellen, mint mellette, és mégis megfordult a fejemben a "mi lenne ha..." .
válasza: válasza:Én addig pörögtem ezen a kérdésen régebben, míg végül eldöntöttem, hogy akarom. Az első fél évet szerintem nehezebben bírtam, mint azok, akiknek minden vágyuk babázni, de meg nem bántam, sőt, örülök, hogy így döntöttem.
De szerintem is beszélj a férjeddel, ő a társad ebben, többet tud segíteni, mint mi.
7-es, teljesen egyetértek veled.
Azokat, akik anno beszólogattak, hogy mikor lesz már gyerek, régen elküldtem a búsba. Szóval gyerekvállalással már nem csesztet senki. Saját gondolat volt.
De amint jobban belegondolok, megrémít a felelősség gondolata is, amivel ez az egész jár.
alaki írta az időskori egyedüllétet. Na attól én nem félek. Az, hogy valakinek van gyereke, unokái, még nem garantálja, hogy idős korában rányitják az ajtót. Szóval nálam ez nem érv.
válasza:"Valaki írta az időskori egyedüllétet. Na attól én nem félek. Az, hogy valakinek van gyereke, unokái, még nem garantálja, hogy idős korában rányitják az ajtót. Szóval nálam ez nem érv."
Ebben tökéletesen igazad van, mi négyen vagyunk testvérek, de idöközben mindenki messze él a szülöktöl (legközelebb 500 km, legtávoalbb met 3000), szóval a "rányitjuk az ajtót" nem megvalószítható. Az,hogy telefonon, stb tartjuk a kapcsolatot - erre nemcsak a gyerekek jók, hanem a barátok, ismerösök is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!