Szerintetek is normális a részemről?

Szép dolog így eltervezgetni, kívánom, hogy sikerüljön!

De azért leírok egy történetet, de sajnos szomorú: Egyik szomszédoméknàl 7gyerek volt! Szülőknél mindkét részről szintém 7-en voltak, a szülők tesvéreinek is 7 gyereke van! Itt sajnos szomorú irányba ment a dolog, meghalt gyerekük, állítólag attól lett beteg, hogy ez már sokadik generáció/gyerek és így a szervezete "elfajzott" lett sajnos

Hogy így érzel, az normális, mi is így kezdtük a férjemmel, hogy sok gyereket szeretnénk. De az élet sok mindent felül ír.

Pl. megbeszélhetitek, hogy 6 gyereketek lesz, de attól még előfordulhat, hogy csak 1 vagy egy se sikerül.

Ha azt beszélitek me,g hoyg egyet se akartok, de rosszul védekeztek, akkor meg lehet akár 6 is.

Lehet, hogy megszületik egy, és rájöttök, hogy több nem fér bele anyagilag vagy érzelmileg.

Vagy van már 3, de rájössz, hogy annyit kell dolgozni 3 gyerek eltartásához is, hogy semmi időt nem tudsz velük tölteni, akkor meg minek több, ha nem tudod kiélvezni a társaságukat.

Tényleg jó dolog a testvér, de... Gondolj bele. Leérettségizik a legnagyobb, menne az orvosira, de azt kell mondanod neki, hogy "nem fiam, én nem tudlak még évekig eltartani, az álmod helyett menj el segédmunkásnak, de ne sírjon a szád, mert van sok testvéred, örülj nekik". Kívánnád ezt a gyerekednek, csak azért, hogy minél több legyen belőle?

Mi is így kezdtük, hogy 5-6-ot akarunk, de aztán ahogy megtapasztaltuk a "való életet", rá kellett jönnünk, hogy hiába terveztük így, majd kiderül mennyi lesz.