Harmadik gyereket szeretnék, Párom nem így érzi. Igazából csak beszélgetni szeretnék erről, hogy más Anyuciknak is van-e ilyen érzése? Ha igen, sikerült-e összhangba kerülni a Párotokkal?
Beszéltünk róla, Ő úgy érzi, nem jutna elég időnk mindhárom gyerekre, nem akarja a két meglévő gyerektől bármennyire is elvenni a figyelmet azért, mert jön egy harmadik. Én tudom, hogy mindhármat ugyanúgy szeretnénk, együtt foglalkozunk velük, nem külön-külön mindegyikkel. Én nem tudom magam túltenni ezen, nem tudok megválni a babaruháktól, a babakocsitól, a gondolattól.
Segítség van, és anyagilag sincs akadálya.
Nagyon nehéz, nem bírom elfolytani ezt a baba utáni vágyat. A gyerekek is nagyon szeretnék, ők 6 és 4 évesek, fiú és lány. :)
Szerintetek ha egy férfi/Apa ezt eldönti, hogy ne legyen baba, megváltozhat idővel a véleménye?
Utolso, szerencsed van mert ha a gyerek okoz oromet, hat abbol van harom is neked :) Ha a KISgyerek okoz csakis oromet, akkor viszont szivas mert ha tizenkettot szulnel, mind felnone....
Aki azert szul ujat es ujat hogy kisgyerek meg baba jaj de cuki, nekik javaslom, hogy keressenek oromet a meglevo gyermekeikben is!! A nagyobb gyerek is tud boldogsagot okozni ha figyeltek rajuk es torodtok veluk eleget!
Aztan ugyan minek 3.-ik gyerek. Mi egyet terveztunk,amilyen fajdalmas,es komplikalt szulesem volt,nem is terveztem tobbet atelni,azota is csak egy van,es nem is lesz tobb!
Ahelyett,hogy "babazni akarsz",foglalkozz valami haaznossal is inkabb,es a meglevo gyerekeiddel sem artana.
Miert gondoljak azt sokan, hogy aki vagyik meg gyerekre, az a meglevokkel nem foglalkozik?
Nyilvan orom a nagyobb gyerek is, csak mashogy. Egy nagyobbra buszke az ember, ahogy okosodik, ugyesedik, erik, jo ezt latni, atelni. Ettol fuggetlenul en vagynek meg egyszer arra a ket-harom evre, amikor allandoan elolvadok a babatol, kisgyerektol. Ez gaz?
Igen, ez nem kérdés, hogy a meglévő gyerekeket imádom, nem is értem, hogy merül fel ez a dolog bárkiben is, hogy a meglévőkkel nem foglalkozok eleget, velük leülünk rajzolni, társasozni, beszélgetni, stb, az, hogy vágyom egy harmadikra, nem azt jelenti, hogy a másik kettő helyett vele szeretnék foglalkozni....
Egyszerűen úgy érezném teljesnek az életem, ha lenne egy még egy, akár fiú, akár lány. Nem érzem úgy, úgy többé nem akarom átélni a babázást, az ovis korszakot, és a többit. Itt nem csak a babakorszakról van szó...
Hát igen, talán tényleg ösztön.
Van olyan nő, aki a gyerek gondolatától is rosszul van, és van olyan, aki ötöt is felnevelne, és nem csak az anyagiak döntik el. Nem vagyunk egyformák.
Én úgy nőttem fel, hogy mindig kisebb gyerekek voltak körülöttem, unokatesók gyerekei, rokonok, mindig én vigyáztam rájuk, és mindig arra vártam, mikor jön már el az idő, hogy én is anyuka lehessek, és még nem teljesedtem ki ilyen téren. :)
Változni változhat, igen.
Például mi ketten voltunk lányok, aztán az egyik szülőm akart még egyet, de a másik nem, aztán meg fordítva, nem tudtak megegyezni hogy legyen/ne legyen és ha igen, akkor mikor. Végül is "becsúszott" az öcsém, és nagyon örültek és a mai napig is szeretik. :)
Anyósomék is hasonlóan voltak, ők sem tudtak megegyezni, aztán meg már nem is lett harmadik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!