Akinek nem lehetett lehet gyereke az hogyan fogadta el vagy mivel pòtolta a baba hiányát?

Normális családnak ajándék a gyerek, nemcsak kötelesség. Le lehet élni valóban gyerek nélkül is az életet, de nem mindenki karrierista vagy gyerek gyűlölő. Nekik könnyebb.

Szerintem se a környezeteddel akarj versenyezni vagy a szüleid vélt vagy valós elvárása miatt akarj gyereket - előbbi (érthető) irigység miatti önszívatás, utóbbi lehet egy "plusz" érzelmi gesztus - hanem a női ösztön, és az egymás iránti szerelemből fakadt, remélhetőleg közös vágy kéne, hogy vezéreljen. Sokan, ha semmiképp nem megy, és nem tudnák elfogadni a gyermektelenséget, mert úgy érzik, még nagyon lenne hely a szívükben, az örökbe fogadást választják (akár szülők ellenére is). Ha ez mégsem opció, egy egyéni hosszúságú "gyászidőszak" után muszáj tudatosan az energiákat, gondolatokat más felé - egymásra, munkára, háziállatra, hobbira, barátokra fordítani és értelmesen élni.

Nem fogadtam el. Lombikra mentunk. Keteves mindjart.

Egyik rokonomék már vagy 5 kutyát szedtek össze a lakásukba. Azóta mi sem visszük hozzájuk a gyerekeinket.

Ne utasíts el másokat azért, mert van gyermekük, ne utáld a gyerekeket, mert neked nincs. Mindenképpen legyen egy társad, akivel leéled az életedet, aki ott van karácsonykor, vagy a szülinapodon. Szüleidet látogasd, viseld gondjukat egész életükben. Nagyon sok embernek hiába van gyereke, azok felnőttként rájuk sem néznek, pl. két egyedülálló kollégámnak is. Egyiket nekünk kellett hazahozni a kórházból, mert egyik gyereke sem ért rá, a másiknak külföldön lakik a gyereke, és nem is fog visszaköltözni. Nagyon sok " ismert" embernek sincs gyermeke, ők a munkájukban teljesedtek ki.

8-as vagyok: nem érdekel, más mit csinál és mit nem. Nyilván ezer dolog van, amit én tudok, és mások nem. De nem mások szerint élünk, és nem is másokhoz képest.