Létezik olyan, h meglátod a saját gyerekedet és nem szimpatikus?

Tudom, elsőre hülyén hangzik a kérdés, és lehet, h hülyeség is, de 3 héttel szülés előtt ilyen baromságok (is) foglalkoztatnak. Lehet, h agyamra mentek a hormonok. ;)

Most persze le fogtok szólni egy páran, tehát tisztázzuk:

-igen, elég érett vok egy gyerekhez 26 évesen

-igen, nagyon akartam ezt a babát 2 vetélés után (szeretem, imádom az első perctől) és megpróbálok a lehető legjobb anyuka lenni

-nem, nem vok hibbant... és még sorolhatnám.

A kérdés pusztán elméleti szinten érdekel, kíváncsi vok a véleményetekre, meg arra, h hallottatok-e már hasonlót.

Bővebben:

Szerintetek lehet az, h meglátod a gyerekedet és szíved szerint megkérdeznéd, h biztos a tiédet adták oda? Vagy meglátod és arra gondolsz, h nem ilyennek képzelted, nem ezt vártad? Esetleg uúgy, mint ahogy nem minden ember szimpatikus az életben elsőre (másodikra, harmadikra,...), a saját gyereked is unszimpatikus első látásra? Vagy "automatikusan" szereted, elfogadod?

Hallottatok már ilyet v hasonlót? Egyáltalán létezhet ilyen?

Bocs, h ilyen hosszadalmasan írtam le, és lszi ne nézzetek hülyének! Pusztán elméleti síkon érdekel, h van-e ilyen, v h mit gondoltok erről!

Köszi!