Nagyon rossz szülésélmény után vállaltatok még babát?

Én nem szültem még kétszer, de sokaktól hallottam már szülés után, hogy többé soha, aztán mégis lett kistesó.

Minden szülés más, ne vedd alapul az elsőt, mert biztosan nem lesz ugyanolyan.

Alapból már attól is sokkal jobb lesz, hogy már legalább tudod, mire számíthatsz, mikor mi történik veled. Sok szerencsét!

Az első után azt mondtam, soha többé nem szülök, 5 év kellett, hogy meggondoljam magam, de nagyon féltem a szüléstől.

Végül a második jó élmény lett, könnyű szülés volt, 5 óra alatt meglett a baba, minden beavatkozástól mentesen. Nyilván fájt, de össze sem lehetet hasonlítani az elsővel, bár az is ilyen lett volna.

Szóval én csak bíztatni tudlak. :)

Csaszar ?

Psziches okbol csinalnak.

Én is azt mondtam hogy soha többé, de 1 hónapos volt a lányom mikor átfutott a fejemen egy gondolat hogy 'na majd a következő babával...' Én lepődtem meg a legjobban és sokáig nem is tartottam mag normálisnak 😹

29 hónap van közöttük. A 2. terhesség sokkal könnyebb volt, a szülést viszont indítani kellett, gyorsabban, de nehezebben és fájdalmasabban lett meg :S De tudod mi van? Életem legjobb döntése volt hogy bevállaltam a 2. babát!

Nekem 3,5 év kellett, hogy egyáltalán gondoljak rá. A legnagyobb segítség az volt, hogy a férjem nem is hozta fel szóba sose, pedig még a házasságkötés előtt megbeszéltük, hogy 3 gyereket szeretnénk.

Végül én vetettem fel, hogy mit szólna hozzá. Viszonylag hamar összejött, és remek, gyors szülésem volt. Mivel jó élmény volt, már akkor tudtam, hogy jöhet a harmadik. Aztán az élet másként hozta, belevágtunk a ház bővítésébe, így 4 év lett a 2 és 3. között is. A harmadik volt a legkönnyebb szülésem, igazi villámszülés.

Kitartás, az idő segít.

Eleve egyet terveztünk, így ez a fő ok.

Igazi horrorszülésem volt, az amúgy feledékeny orvosom évek távlatából is emlékszik rá, mert szakmailag is megizzasztotta. Szülés után beszélgettünk, mondtam, hogy szerencse, hogy egyet terveztünk.

Mondta, hogy ha esetleg mégis lenne második terhesség, az előzmények fényében programozott császár lesz, a pozitív teszt után azonnal be is vési a naptárjába.

Nem tudom, hogy nálad mi történt, esetemben több, egyenként is ritka komplikáció volt, 4-6 hétig mozogni, önellátni is képtelen voltam - szerencsére teljesen felgyógyultam utána.

Ha terveztünk volna még gyereket, akkor nem tartana vissza.

Én egy tök pozitív terhesség után váratlanul kerültem kórházba idő előtt, majd szintén felkészületlenül ért, hogy egyik nap szóltak, hogy na akkor másnap császár lesz, amire még egyáltalán nem készültem fel, csak bíztam benne, hogy csak jobban tudják nálam és legalább hazamehetünk. Erre már otthonról, a baba mellől az intenzívre kerültem két hétre. Totál mélypont volt, teljes kiszolgáltatottság. De rosszabb, hogy aztán vagy egy évig nem tudtam egyedül ellátni a gyerekemet. Borzasztó selejtesnek éreztem magam és hatalmas kudarcként éltem meg.

De aztán másfél év múlva csak kikupálódtam, és persze belém bújt a kistestvér gondolata... Végigjártam sok dokit esélyeket kérdezgetve. Mert ugye gyereket nagyon-nagyon szerettem volna, de jó lett volna ezt a részt átugrani :) Közben még egy-másfél év eltelt, mert a férjemben is mély nyomokat hagyott a kezdeti egyedül babázás, na meg a nagyobbik dúló dackorszaka. Aztán végigrettegtem az egész terhességet: kb. mintha "A cápa" c. film zenéjét hallottam volna, ha eszembe jutott, hogy már ennyi meg annyi hét van csak hátra. Szó volt róla, hogy ezúttal természetes szülés lesz, de aztán ez a része nem sikerült, pár óra még nem vészes vajúdás után biztonságosabbnak minősítették újra a császárt. De ezúttal minden jól alakult, és teljesen pozitív élmény marad.

Nekem borzalmas volt a második szülésem,egy halott 33 hetes magzattal vajúdtam 16 órát.

Utána gyorsan kellett döntenem, belevágok-e még egyszer, mert a korom miatt már nem sok időm volt gondolkodni.

Belevágtunk. Az egész terhességem egy merő rettegés volt, ráadásul ikrek fogantak, amely miatt még több veszély fenyegetett. Hála a orvosomnak, nagyon alapos és körültekintő gondozás mellett kihordtam őket és egészségesen világra jöttek. Császárral születtek, de a műtét jó élményként él az emlékezetemben.