Miert nem érzek mély szeretetet az újszülött babám iránt?

Még csak egy hete szültél. :) adj időt magatoknak összeszokni!

Mit érzel a baba iránt pontosan? Mert azért ez sem mindegy.

A "gyereknevelést" nem itt kezdődik. EGyenlőre csak "ellátod", a szükségleteit kielégíted.

A mély szeretet folyamatosan alakul.

Én is így voltam az elején. Nagyon nehéz volt. Aztán majd ha kommunikál, kifejezi magát, sokkal szorosíbbá válik a kapcsolatotok.

Kitartás! A hormonok, kimerültség, nem alvás, el tudja kedvetleníteni az embert. MAjd idővel összerázódtok, lesz napirend, és újra kiegyensúlyozott lesz az életetek. És boldog!!!

emiatt ne érezd rosszul magad, ez normális, majd később változik még :) Kár, hogy erről soha senki nem beszél, pedig jó lenne, ha tudnák a kismamák, hogy ez ilyen lesz.

Én az első két hétben minden ok nélkül szinte állandóan bőgtem. És persze, tök jó volt, hogy ott az a szép kisbaba, de én se éreztem azt, hogy az enyém. Ez mindkét gyerekemnél így volt, hetek kellettek, mire felfogtam, hogy ők tényleg az én babáim :)

Az első gyerekkel pont így voltam, mint te.

Gyakorlatilag nem éreztem semmi pozitívat, csak a felelősséget, a feladatokat, a fáradságot.

Minden este sírtam, hogy valaki adja vissza a régi életem.

Nem ment a szopi, mint neked, kínlódtam ma gyerek sokat sírt, rengeteget kellett ölben cipelni.

Depressziós voltam, és nem kértem segítséget.

Persze, így is elmúlt de nem volt egyszerű. Jobb lett, amikor már nagyobb lett, mentünk sétálni, tudott enni, kialakult az új élet.

Mindenki azt mondta, igaz, milyen fantasztikus érzés az anyaság, micsoda boldogság, én meg csak néztem, hogy aha, nekem nem az.

Aztán a második, harmadik babával már azonnal jött az érzés. Már tudtam, mit kell tenni, mi a fontos és mi nem.

Az anyának is meg kell születni, és ez gyakran jóval nehezebb és hosszabb idő, mint a vajúdás és a szülés.