Voltatok már ilyen helyzetben? Mit csinálnátok, hogy oldanátok meg?
Ott kezdem, hogy anyóssal élünk a lakás az ő nevén van. Azért költöztünk ide a párommal (és nem vettünk saját lakást), mert anyuka egyedül nem tudná fentartani a lakást, kifizetni a rezsit és magának a kaját állni. Éveken keresztül havi 80.000,- Forintot adtunk neki, aminek fedeznie kellett volna a számlák ránkeső részét ill. az étkezésre is bőven kellett volna jutnia belőle. Hogy hogynem mindig úgy alakult, hogy havonta még min. 40.000,- Forintot fizettünk ki kajára, ha tényleg normálisan akartunk enni. Márciusban kisbabánk érkezése miatt lakásfelújításba kezdtünk, arra az időre a szüleimhez költöztünk, bár az elején úgy volt megbeszélve, hogy ne nekünk kelljen minden reggel-este ingázni a 2 lakás között, ő költözik egy hónapra a párjához (nem így lett). "Csak" 50.000,- Forintot adtunk neki oda a számlákra (egyébként 30.000,- Forintnál nem volt több a csekkek összege), minden nap anyuéktól hoztuk az ebédet, ott vacsoráztunk és reggelente vettünk magunknak reggelit. A lakásba már eddig is többszázezer forintot beleöltünk, erre anyósom soha nem költött, teljesen elhanyagolta a lakást. Erre a hónapra megnéztem, hogy a ránkeső rezsiköltség 35.000,- Forint, erre látom reggel, hogy amit anyósom összeírt az 90.000,- Forint és abból nekünk kellene 60.000,- Forintot kifizetni. A többlet úgy jött ki, hogy mivel voltunk olyan "szemetek" és a múlt hónapra csak 50.000,- Forintot adtunk oda, így neki kölcsön kellett kérnie és most vissza kell fizetni. Hozzá teszem, erről mi nem tudtunk, de nem is értem, hogy nem tudott mindent kifizetni a leadott pénzből. Most még azt akarja, hogy azon felül, amit ebben a hónapban odaadunk neki, még a múlt havi "elfelejtett" 30.000,- Forintot is adjuk oda.
Szerintetek?
A lakásfelújításba sem anyagilag-fizikailag nem segített bele (pedig még nem is vagyunk kész). Pedig a lakás az ő nevén van, nem csak a mi részünket újítottuk fel, hanem az ő szobáját is.
A kisfiamnak még szinte semmit sem tudtunk megvenni, pedig július 1. hetére várjuk. Mondhatni teljes anyagi csődben vagyunk a lakás miatt, sajnos az előzetes felmérés egy csomó rejtett hibát nem tudott kiszűrni, és így egyes dolgok többszörösükbe kerültek, mint normál esetben.
1 hónapig nem is laktunk itthon, ránk nem kellett vásárolnia és mégis követeli a pénzt?
Már teljesen kikészülök tőle, tiszta ideg vagyok. Most beszéltem a párommal is erről, de hamar rövidre zárta a témát, mondván hogy nem akar veszekedést a családba. Úgy érzem megfulladok a dühtől.
Ráadásul tudom, hogy eddig is hülye voltam, hogy ennyi pénzt a kezébe adtunk és eldöntöttem, hogy akkor csak a számlákra adjuk oda a pénzt és majd mi úgy vásárolunk magunknak ahogy jó. Tök alapvető dolgok hiányoznak a háztartásból, amit minden hónapban én veszek meg pluszba. Ő sokszor úgy főz, hogy 2 embernek jut belőle, de a harmadiknak már nem és tudnám még sorolni, de annyira dühös vagyok, hogy már bőgök az idegtől.
Szegény kisfiamat sajnálom, hogy erről a részről ilyen családba került.
Mivel a párom apukája meghalt 16 éve, így neki is van részesedése, de minden papír anyósom nevére szól, minden csekk az ő nevére jön. Amíg ide nem költöztem mindig azt hallgattam, hogy milyen jó lenne,ha én idejönnék, akkor ő egy idő után kiköltözne a párjához (persze ez sosem történt meg), a lakás is a nevünkön lesz. Félreértés ne essék, nem kellett volna a lakás, mert akkor a kettőnk keresetéből egy hitellel tudtunk volna saját lakást venni. Persze a másik fia, amikor elvette a feleségét, rögtön a segge alá kapta a mamától örökölt lakást, úgy hogy abból a párom nem kapott semmit, pedig járt volna, csak kiskorúként ez ellen az ember semmit sem tehet.
Nem is tudom, annyi dolog keveredik a fejemben, kezdek összezavarodni és a szívem majd kiesik a helyéről.
válasza:Nyugodj meg, nehogy rosszul legyél!!!
Megértem, hogy idegesít a dolog, engem is felhúzott, ahogy olvastam.
De elsősorban a pároddal kellene ezt mind megbeszélned, mert neki kulcsszerepe lehet az ügy megoldásában. Nem dughatja a homokba a fejét, ez nem így működik!!! Ő most már apuka lesz hamarosan, aki felelősséggel tartozik érted, a gyereketekért!!!
Ha úgy érzed, hogy nem tudod neki ezt nyugodtan elmondani szóban, vagy nem hallgatna meg, akkor írd le neki, vagy ültesd le a gép elé, és olvassa el ezt a kérdést. Fel kell nyitnod a szemét, hogy nagyon nem okés, ami ott zajlik nálatok!!!
válasza:Én fognám a cuccaimat és hazaköltöznék. Ha nem áll melléd, akkor soha nem fog az anyjával szembeszállni.
Leírom a Bibliai idézetet, ami szerint mi élünk az esküvőnk óta:
"Ezért a férfi elhagyja
apját és anyját
és feleségéhez ragaszkodik,
s a kettő egy test lesz."
Ter. 2,24
Nekem fontos, hogy a férjemre bármikor számíthatok, még akkor is ha az ő családjával van gondom. De ez visszafelé is így működik.
válasza:Hasonló helyzet, hasonló szitu:( csak épp anyukámról van szó.
Fele lakás az én nevemen van, felújíttatam az évek során az egész lakást, megszületett az egyetlen szem unokája-soha nem vigyázott rá, mert fáradt, mindig volt kifogása.
Kiutált minket a lakásból a párommal, így a 11 hónapos fiammal és a párommal albérletbe menekültünk, ennek fél éve. Azóta totál eladósodott, elzabálja a pénzét. Anyáknapján még a telefont sem vette fel, még ő van megsértődve. Ráadásul a számlák nagyrész az én nevemre jönnek.
Ezeket azért írtam le, mert szerintem számíts arra, hogy a babád születése után csak rosszabb lesz sajnos....
Hogy képes egy szülő ilyenre ezt nem tudom felfogni. Egyértelmű, hogy a felújított lakást nem fogom neki itt hagyni, legfeljebb perbe vonom, mert az összes anyagszámla, ami beépítésre-felhasználásra került a lakásban az én nevemre szól és az én bankkártyámmal lett kifizetve.
Egyértelmű, hogy először a párommal kell ezt átbeszélnünk, csak az a baj, hogy annyira felhúztam magam, hogy nem tudom majd neki indulat-könnyek nélkül elmondani, ja és nálunk még a falnak is füle van.
válasza: válasza:Fogd karon este a férjedet, menjetek el sétálni, vagy csak beülni egy kis hangulatos helyre. Meséld el neki őszintén az érzéseidet, hogy mi bánt, mert ha ezeket most nem tisztázzátok, akkor tényleg erre még a házasságotok is rámehet. Nem baj, ha jönnek a könnyek, hisz emberek vagyunk, érzésekkel. Változtassatok sürgősen a dolgokon, ne adjatok anyósnak ennyi pénzt (úr isten, ez rengeteg). Csekkek felére adjatok, egyébként magatoknak főzz, moss külön. Ha cigizik, és nyitva hagyja az ajtót, akkor először zárd be rendesen párszor, ha nem hat, akkor erélyesebben. A cicát meg tedd ki a szobából.
A babának vásároljatok, mert mi van, ha netán hamarabb jön, és már a jövő hónapban megszületik? Ezt sosem lehet előre tudni. Ez az idegeskedés neked sem és neki sem tesz jót.
Állj a sarkadra. Ha meg a párod nem áll melléd, akkor költözz haza egy rövid időre, aztán majd észhez tér, hogy anyukát választja, vagy a családját.
válasza:ha ez vigasztal...
mi is anyóssal lakunk, a ház fele az övé, negyed-negyed a páromé és a tesójáé. anyuka egyedül maradt, hasonló szitu. szóval mi szépen lakásfelújítunk, mert nem szeretnék putriban lakni, de anyuka és tesó se ad bele egy fillért se sose, pedig a konyha, fürdő stb. az övék is. a számlákat mindenesetre őrizd meg jól, én is ezt teszem, mert bár a párom csak hümmög és a fejét ingatja, úgy érzem, egyszer még jól fog jönni, hogy megvannak!
anyudékhoz nem tudtok menni?
mi a csekkeket elosztottuk, nagyját (villany, víz, gáz, telefonok, net) mi fizetjük. anyós a tv-t, a komm.adót, kukát, tehát ami kevesebb, de sokszor abba is adunk bele. bevásárolni mi szoktunk, ő ha kb kéthavonta elmegy vásárolni, már sokat mondtam...az unokájával napi 10 percet, ha foglalkozik, de nem is bánom igazából. főzést elosztjuk, mikor ki ér jobban rá, takarítani szokott, de a gyerek miatt inkább én is végigmegyek még1x a lakáson, mert anyós hihetetlenül igénytelen, a saját fia szerint is.
szóval nem vagy egyedül.
vagy a házat kellene a nevetekre íratni, vagy eltartásit kötni vele, vagy átvenni a csekkeket, ő meg éljen meg a fizujából, végülis akkor neki semmibe nem kerül a megélhetése!
Állj a sarkadra!!!
Én nagyon szívesen élnék a szüleimmel, márciusban bebizonyosodott, hogy a párom is remekül érzi ott magát. Nagyon jól kijön a szüleimmel, szeretik egymást, tényleg nagyon jó dolgunk volt ott (nemcsak abban az 1 hónapban, egyébként is sokat vagyunk velük, hétvégente mindig hívnak ebédelni, hétközben sétálni, apukám sokat segített a lakás felújításban, ha fizikálisan nem is tudott, szerszámokkal-eszközökkel, gyakorlati tanácsokkal, vásárlásoknál rengeteget). Otthon viszont kevesebb helyünk lenne a gyerkőccel együtt, mint itthon.
Nem tudom, hogy a lakást v. akár a csekkeket hogyan lehetne átíratni a mi nevünkre úgy, hogy anyós ebben eddig sem volt partner.
A számlák megőrzésével én is csak magunkat akarom védeni, még a korábban vásárolt mosógép, hűtő, tv-k, dvd-k, számítógép, stb. számláit is megőriztem. Mondjuk én ezt már az elején megmondtam neki, hogy ha úgy alakul a dolog, hogy mennem-mennünk kell innen, akkor mindent elviszünk amit mi vettünk.
Takarításban dettó...
Ezt a hónapot végigcsináljuk így, hogy kifizetünk neki mindent amit kell, de jövő hónaptól csak a ránkeső részét a csekkeknek. Kíváncsi vagyok hogy fog erre reagálni. Mármint tudja (húzta a száját, és azt mondta nem érti, hogy mi a probléma), csak majd a gyakorlatban leszek kíváncsi.
Gyerekkel kapcsolatban biztos vagyok benne, hogy számtalanszor bele fog abba szólni, hogy mit hogyan kellene (odavan magától, hogy 10 évet dolgozott oviban), meg már látom magam előtt, hogy etetéseknél, fürdetéseknél ott akar lenni. Úgyhogy emiatt még biztos lesz néhány ütközetünk.
Szeretem a kihívásokat, de utálom hogy folyamatosan hárítani kell és tiszta ideg vagyok már most.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!