Egyedülálló anyák, most komolyan, ti hogyan oldjátok meg ezeket a helyzeteket?

Én is pontosan úgy voltam, mint te, de én ezt nem bírtam idegileg, állandó idegesség rohamaim lettek,folyamatosan ordítottam a gyerekkel, stresszes voltam, majd a munkahelyem is elvesztettem, igaz, ez utóbbit kivételesen a koronavírus miatt.

Ezek után fogtam a cuccom és hazaköltöztem a szüleimhez. Azóta úgy-ahogy rendbe jött az életem, mert sokat segítenek a szüleim, de munkám azóta sincs, még keresem.Most új szakmát tanulok, mert a vendéglátás és kereskedelem nem gyerekbarát,én csak reggel 8 és du fél5 között tudnék dolgozni.A nagyszülők már nem járóképesek napi mozgatásra,anyám a bokatörése miatt alig tud járni, de otthon bármikor tud vigyázni a gyerekre.A legtöbben nem tudják, hogy egyedülálló anya vagyok, azt szoktam hazudni hogy a férjem nemzetközi kamionos, sokat van távol. Fotókkal is tele van a telefonom róla - valójában az unokatestvéreim kamiomoznak ők a nemzetközi kamionosok. Sok kamionos sztorit is hallottam,mindent tudok már a kamionos életről.Ez így jobb, mert kedvesebbek velem,látom a szemekben.Mindig nagyon csúnyán néztek rám, mikor megmondtam az igazat és erre azóta képtelen vagyok, mert vagy bepánikolnék vagy ordítanék, esetleg rosszabb, ütni is ha elborul az agyam. Hidd el, gec*k voltak velem, mikor őszinte voltam, nem éri meg.

Az exem egy másik nő miatt hagyott el, persze őrá senki sem néz csúnyán, mert férfi...

Én a fogaimmal szenvedtem sokat,sokáig egy fogorvoshoz sem jutottam el,, aztán már késő volt,sok fogamat ki kellett húzni. Most protézis van felül műanyagból,de egész jól megcsinálta a fogtechnikus, nem panaszkodom.

A legnagyobb nehézség számomra egy új munkahely ami 8 és fél5 között van, szinte művészet most egy ilyet találni. Én is Budapesti vagyok.A vírus miatt most hatalmas a munkanélküliség és több100 jelentkező van minden egyes 8tól 4ig vagy fél5ig tartó irodai munkára. Eddig teljes kudarc, nincs munka. Lassan 5év kihagyásom lesz, az eredetileg max. 3évre tervezett gyes helyett. 2016-ban dolgoztam utoljára.

Itt is kamuzni kell, behazudtam egy ismerős munkahelyet,van refi is, de még ez is kevés volt.

Még az előző vagyok. Azt tudom tanácsolni, hogy keress új munkát közel a szüleidhez és költözz haza vagy a közelükbe.Az is hatalmas segítség, ha 2 napot vállalnak hetente,otthon.

El tudok menni fogorvoshoz, idegorvoshoz,nőgyógyászhoz, ha kell.Suliba tudok járni.

Más megoldás sajnos nincs,ha apuka nincs, csak a nagyszülők maradnak.

Utolsó, ne haragudj, de te nem vagy százas... Egy ekkora hazugságvilágot felepiteni a... minek is? Pont semmi értelme, 2021-et írunk, talán csak közösít ki a világ, mert jelenleg egyedülálló vagy. Ötéves a kisebbik fiam, de akikkel egyszerre születünk környékbeli anyukák, azoknak a fele kb már nincs együtt az apukaval. És?

Nem tartozik másra a családi allapotod, de ha épp úgy van, miért kell kamuzni? A gyereked is be van tanitva, hogy mit kell hazudni? Vagy majd egyszer lebuktat egy véletlen elszolassal? Rém kellemetlen lesz, először azok előtt, akik előtt kiderul, hogy hazudozol (mert ki fog derülni, ez egészen biztos), másodszor a gyereked előtt, amikor ő rajon, hogy folyamatosan hazudsz másoknak az apáról, az eletetetekrol.

Voltam én is egyedülálló anya, éveken át, nem tudom, mi ciki van ebben. Felnőtt nő vagy, viselkedj már úgy

100-as vagyok, inkább 200%, 3 évvel később. Van jó munkám, félretett pénzem, igaz, sokat hazudtam érte 🙂 de megérte. Az első munkahelyemen egy évig nem is tudták, hogy gyerekem van, így vettek fel, ezért el is buktam a gyermek után járó adókedvezményt, de legalább szakmai gyakorlatot szereztem. Később váltottam, egy jobb helyre, ott már csak délelőtt dolgoztam, de gyakorlat nélkül oda nem tudtam volna bekerülni! Igazolnom kellett.

A gyerek közben sulis lett és "kellemes meglepetésként" ért, amikor az első szülői értekezleten kiderült: mindenki egyedülálló anyuka. Meg is döbbentem ezen, de legalább nem kellett tovább hazudnom, hiszen így én sem lógok már ki a sorból.

A gyerek be van tanítva, miről beszélhet és miről nem, apukáról semmit, de itthon sem hozzuk ezeket szóba és a munkahelyemen is ugyanez. Taktikát váltottam: nem hazudok, de nem is beszélek róla, besöpörjük a szőnyeg alá.

Jól van ez így, legalább nem bosszantom magam rajta. Így megvan a lelki nyugalmam, ha nem foglalkozom vele egyáltalán.