Ti mit kezdenétek a szomszéd bácsival?

A szomszéd bácsi kitalálta, hogy minden nap ad valami csokit a kisfiamnak amikor hazaérünk a bölcsiből. Figyel az ablakból, vagy ha éppen nem, akkor is meghallja ahogy a lépcsőházban beszél, minden nap kijön és a kezébe nyom valamilyen édességet. Az utóbbi időben 3-4 szem szaloncukrot naponta. Hozzáteszi, hogy ezt azért kapod, hogy szófogadó legyél.

Az első pár napban mondtam, hogy köszönjük, nem gondoltam, hogy ez ilyen tartós lesz, most már majdnem 2 hete minden nap csinálja.

Teljesen rászoktatta a fiamat, ha nincs otthon (vagy aznap már adott, de mi még megyünk valahová és onnan jövünk haza) akkor a fiam hisztibe kezd a lépcsőházban, de olyan szinten, hogy lefekszik a földre, elengedi magát, úgy kell felcipelnem a lépcsőn, stb.. szóval pont úgy ahogy egy dackorszakos 2 és fél éves szokta. Teljesen kezdi úgy venni, hogy neki ez jár.

A következő küzdelem akkor következik amikor felérünk, és nem engedem hogy megegye az összes csokit, hasonló hiszti, stb.

A bácsinak nemrég halt meg a felesége, ezért megbántani nem akarom, ezt minden nap elmondja, hogy neki már csak ez maradt, és hogy mennyire szereti a kisfiamat, stb, stb..….

Szépen megkértem már, hogy legalább csak 1 szemet adjon, mert kicsi még, nem szeretném ha ennyit megenne, és még nehezen érti meg, hogy nem kaphatja meg egyszerre az összeset. Nem érdekli. Egyre többet hoz. Bonbon, szaloncukor, stb.

Másrészt sosem neveltem így, hogy ha jó akkor csokival jutalmazom, és nem adok neki minden nap édességet, de komolyan kezd erre rászokni…

Mit csinálnátok? Hogy állítsam le, hogy ne gázoljak a lelkébe most hogy a feleségét gyászolja?...