Nők hogy oldják meg ezt a biológiai órát?

Biztos nagyon jól élsz,hogy ilyen dolgok foglalkoztatnak.

Sokakat ebben a korban a megélhetés foglalkoztatja,nem a szaporodás.

25 évesen én még nagyon nem jöttem rá, hogy mit akarok, épp kiestem az egyetemről végre találtam egy jó munkát, imádtam, hogy jól keresek, megvettem, amit akartam, sokat utaztam. Nagyon sok emberrel megismerkedtem, természetesen egészséges fiatal nőként férfiakkal is ismerkedtem. Ezek a kapcsolatok hol rövidebbel, hol hosszabbak voltak. És igen, még egyéjszakás kapcsolatom is volt, és biztos mindenki elítél majd, de imádtam, mert nagyon jó volt. 28 éves koromban megismertem közelebbről is a nagybetűs FÉRFIT, akit már korábban is ismertem, de soha nem alakult ki semmi. Teljesen egyértelmű volt számunkra, hogy ami közöttünk van az működőképes. 30 éves koromra házasodtunk, 31 évesen lettem anya. 33 éves koromra ikreink lettek.

Jelenleg 35 éves vagyok van egy nagyon jó férjem és 3 gyönyörű gyerekünk. Semmit nem bánok az életemben, örülök, hogy így alakult. Maximálisan kiéltem maga és így lehetek most boldog, kiegyensúlyozott anyuka és feleség.

28 évesen későn?:d

Szerintem az korán van:D

Egyrészt: mi közöd hozzá?

Másrészt: a férfiaknak is van biológiai órája. Attól, hogy spermája van, még nem lesz jó apa, és ha sokáig húzza az időt, attól még nem fogja tudni felnevelni a gyereket.

Harmadrészt: az ember ne azért szüljön, hogy akármelyik nemzet fennmaradásához hozzájáruljon

Negyedrészt: ha úgy adódik, akkor sem fogok sírni. Akkor sírnék, ha olyan emberrel kellene együtt élnem, akivel ne szeretjük, becsüljük, értjük meg egymást.

Jaj!

Isten mentsen az ostobáktól!

Egy 37 éves 1 gyerekes anyuka, aki 31 évesen ment férjhez. El is bujdoklom. :)