Ebben a helyzetben mikor mondanád el a testvérednek, hogy terhes vagy?

En nem mondanam el neki kesobb, mint a csaladnak. Kikozositve erezhetne magat, meg rosszabb lenne, hogy titkoloztatok.

Plusz ott a lehetoseg, hogy mar valaki mastol tudja meg, mert veletlenul valaki elszolja magat.

Ha kesobb mondod el neki, akkor mondd el kesobb a csaladnak is. En az elmult idoszakban tobbszor veteltem, a csaladban es a baratok kozott is tobb baba szuletett idokozben. Nem orultem volna, ha emiatt engem maskepp kezelnek.

Igen, en is szomoru vagyok neha, amikor az egesz csalad korbeallja az ujszulottet, csecsemot, amikor harman kiserik a tesomat, vagy a sogornomet egy pelenkacserere, vagy szoptatasra. Olyankor valoban eszembe jut, hogy en harom gyereket elvesztettem es legalabb egy itt lehetne mar. De ez az en banatom, megbirkozom vele es ettol nem orulok masoknak kevesbe, nem irogylem el toluk a gyereket es nem kell emiatt engem kirekeszteni.

Max annyit tegyel, hogy vele korabban beszelj, amikor kettesben vagytok, azutan jelents be a csaladnak. Igy el tudja donteni, hogy ott akar-e lenni, amikor nektek mindenki gratulal, vagy inkabb elvonul.

Nagyon fájó a helyzet de én nem titkolnám.

Az is hülyén veheti ki magát.

Akkor mondanám el, amikor amúgy is.

Ha mindenki előtt titkolod 12 hétig, akkor akkor.

Mert szegény még nyomorultabbul érezheti magát, ha pl. azt gondolja majd, hogy "annyira szánalmas állapotban vagyok, hogy a saját testvérem nem merte elmondani hogy terhes..."

Mert a reakcióját nem tudhatod, viazont az csak a lelki reakciója lesz, az eszével biztosan tudni fogja, hogy az ő hatalmas bánatától ez még normális.

Van amúgy segítsége? Egy pszichológus lehet hogy jól jönne neki.

Ha jóban vagytok,akkor mondd el. Amikor amúgy is nyilvános lesz.

A legcsodálatosabb dolog történik veled, aki ezen hisztizni kezd, az nem normális.

Nem lesz semmi baj, talán kicsit megroggyan, de haragudni biztos nem fog.

Kettesben mondanám el neki, ahogy az egyik válaszoló is írta, így eldöntheti hogy ott akar-e lenni mikor a családnak is elmondod.

Én még nem veszítettem el egy babát sem szerencsére, de engem is idegesít mikor a család megőrül a gyerek miatt.

Nálunk legalábbis tényleg elborulnak az emberek. Szó szerint fellöknek, rálépnek a lábamra, kb. mintha ott sem lennék. Ez azért így is idegesítő, feleslegesnek érzem magam ilyenkor, hát még ha el is vesztettem volna egy babát korábban.

Nyilván ez nem annak a hibája aki babát vár, és én sem arra haragszom emiatt.

Ne titkold. Akkor kellene megtudni, mint a többieknek a családból.

Előtte persze négyszemközt elmondhatod, azt is hozzátéve, hogy neked nagyon fáj a szíved őmiatta és a vesztesége miatt, de kihagyni se akartad, nehogy akkor meg az fájjon neki.

Aki szerint meg "aki ezen hisztizni kezd, az nem normális." szálljon már magába. Nem elvetélt a testvér-bár az is nagyon fájdalmas, hanem meghalt az élve született babája! Ha neked meghalna egy rokonod,akit szerettél, fél év után túlléptél volna rajta? A kettő közel sem ugyanaz! Borzalmas lehet szegénynek.

Neked sok boldogságot, neki mihamarabbi lelki megnyugvást!