Mitől függ, eljárást indítanak-e a szülők ellen?

Kérdező!

Mi történt a babáddal, hogy hetekig kórházban voltatok? Te hogy viselted lelkileg? Teljesen felgyogyult?

Én 2 éves koromban táncoltam bele egy forró vizes edénybe egy vidéki disznótor alkalmával. Tipikusan az az eset, hogy sokan voltak körülöttem, de igazán mégsem figyelt rám senki. Eredmény: súlyos égési sérülések, életre szóló nyomok, vérátömlesztés, bőrátültetés, hetekig tartó kórház.

Nincs tudomásom arról, hogy anyuékat a kórház vagy bárki feljelentette volna. Felnőtt koromban úgy gondolom csak elmondta volna vagy innen-onnan megtudtam volna. Véleményem szerint nagyobb büntetés volt nekik, hogy látták hogy szenvedek, amikor az égett bőrt szedték le rólam, mint bármilyen jogi felelősségrevonás.

Szóval nem tudom, ez 1985-ben volt, elképzelhető hogy akkor még más volt a szabályozás, mert mostanában többet lehet hallani olyat, hogy pl. kórház kezdeményez feljelentést a gyerek sérülése miatt a szülők vagy más ellen.

8 napon túl gyógyuló sérülésnél kötelező hivatalból értesìtenie az ellàtó orvosnak a rendőrséget.

Aztàn a kórhàzi védőnő/ vagy a sajàt " körbeszimatol". Utàna döntenek arról, hogy mi legyen.

Feljelentésnél pedig az adott gyámügyis/ csalàdsegìtős, védőnő ügybuzgalmàn múlik. Àltalàban a védőnő elintézi egy nincs ott gond, gyanús vagy tuti baj van kategóriàval és megy tovàbb az ügy amerre adja, attól függően mit gondol. A gyàmügy szokott néha túlbuzgó lenni.

Fiamnak a suliba betörték az orràt. A kórhàzban előbb beszéltünk a védőnővel, mint a gyerek orvosàval. Mindenkinek szidtam a rendszert, hogy egy iskolaidőben az iskolàban történt balesetnél( onnan vitt be minket a mentő is!!!) engem illetve a pàromat (nevelőapja a fiamnak) gyanúsìtanak ahelyett, hogy az iskolàt vizsgàlnàk,hogy ez mégis hogyan fordulhat elő.

A rendőrök is ugyanezzel kezdték .

. pacekba megkérdezték,szoktuk e ütni a gyereket...(pfff biztos igent mondanék, ha verném), aztàn kihalgattàk a gyereket is (amit csak a jelenlétemben és a hozzàjàrulàsommal tehettek meg).

Magyaràn ha betöröm a gyerekem orràt,azt mondom nem én voltam,aztàn nem hallgathatjàk ki mert nem jàrulok hozzà,akkor megúsztam? Azért ez elgondolkodtató.

Utàna kb 1,5 hónappal még kijött a jólétis csaj is megnézni, hogy hogyan élünk hol lakunk...Milyen a gyerek szobàja. Körbenézett megàllapìtotta, hogy " szerető otthoni környezetben" neveljük és azóta sincs semmi. Annak ellenére, hogy 3x mentem a suli fenntartójàhoz,az igazgatóhoz, hogy ugyanmàr legyen kedves elmondani mi lett az eredménye a " belső vizsgàlatnak"? Mondjuk azóta extrém kedvesek és mindenre figyelnek a gyerekkel kapcsolatban, de sosem fog màr kiderülni, hogy mit is csinàlt a pedagógus az udvar màsik végén amìg betörték a fiam orràt...

Sz@r a rendszer úgy ahogy van,ahol nem kell ott időhúzàsból kutakodnak,ahol kellene ott meg " nem engedtek be"," nem kommunikatìvak a szülők,ellenségesek" mondatokkal letudjàk a dolgot.( làsd a fényevők illetve a gyönygyösi éhenhalt kisgyerek esete).

Nem tudom mások hogy vannak vele de én szörnyülködve olvasom hogy egy feljelentés alapján milyen herce-hurcán kell keresztülmenni. Az én 2 évesemen havonta vannak olyan foltok ami alapján egy rosszakaró simán feljelenthetne. Egyszer futás közben elcsúszott és a szemöldökénél lett egy seb, mert lefejelte a széket..

Remélem aki feljelentgetéssel szórakozik visszakapja majd az élettől amit megérdemel.

Viszont van egy másik oldala is a történetnek, én is kaptam 1-2 atyai pofont míg felnőttem és sokan mások is, nem lett bajunk tőle. Ennyiért manapság a gyerek is feljelentheti a szülőt, kicsit átestünk a ló túloldalára én azt hiszem. Érdekes hogy azok a gyerekek milyen nehezen kerülnek be a rendszerbe akiket ténylegesen vernek, kínoznak, éheztetnek, megaláznak a szüleik.

Nyomós ok kell ami miatt eljárást indítanak a szülők ellen és akár el is veszik a gyereket.

Fontos az is persze h mi történt és hogy szándékos volt-e. Egyik válaszoló írta h leejtette a babát és így törött el a combcsontja. Na ha ezt nem részegen tette vagy egyéb befolyásoltság alatt, hanem "csak" "ügyetlen" volt és egyszeri eset akkor nem fognak tovább foglalkozni az üggyel. Persze ha ismétlődne a dolog akkor igen.

Kislányom egyik ovistársát sajnos a nyár folyamán elvették a szüleitől és nevelőszülőkhöz került, másik városba. Nagyon megrázott az eset és nagyon sajnálom a kislányt. A szomszédok jelentették fel a családot (okkal!), pár napra rá már el is vették a gyerekeket. Ott az apa alkoholista volt, a családnak semmi pénze nem volt és még azt is piára költötték, meg állítólag sokszor bezárták a gyerekeket a házba és nem engedték ki meg ilyenek, azt nem tudom konkrét bántalmazás történt-e vagy "csak" elhanyagolás miatt vették el a gyerekeket. Pedig a kislány egy teljesen normális, aranyos, átlagos szép kislány volt, nagyon sajnáltam, down-kóros testvérét is elvették a szülőktől.

Azért sajnálom Utolsó, mert ilyen hercehurcákon kell átmennie ahelyett h boldog gyermekkora lenne. Nyilván szerette a szüleit és nem azt írom h nem kellett volna kivenni a családból, hanem azt, h egy átlagos gyereket még egy sima oviváltás is megviselhet, ez a kislány meg idegen helyre került idegen családhoz, kár h nem lehet gondtalan gyerekkora a családja körében. Nevelőszülőknél lenni sem a legjobb dolog, és valószínű h onnan is el fog kerülni előbb-utóbb, rosszabb esetben akár vissza is kerülhet az eredeti szüleihez is, ha úgy látják h ott javult a helyzet...

Megrázott az egész eset mert én szerettem azt a kislányt, a lányom is szerette, szokott vele játszani, hiányolja is h mért nincs most az ovis csoportban.

Egyébként tavaly még mikor ovis volt a kislány én szoktam néha az anyjával beszélgetni amíg vártunk a gyerekekre, és semmi kirívót nem láttam benne és nem gondoltam volna h ilyen helyzetben vannak. Nyilván én csak felszínes dolgoktól szoktam vele beszélni, de mindig nagyon barátságos és kedveskedő volt. Kár h ez derült ki róluk, megdöbbentett az egész.