Tényleg ennyire elítélendő, hogy nem szeretnék egy öt éves gyerek mellett több műszakos munkarendben dolgozni?

Van egy öt éves gyermekünk, aminek a gondozása leginkább rám hárul, segítségünk egyedül a 70 éves anyósom. Sokat segít, minden hajnalban jön hozzánk, ő viszi a gyereket minden reggel az oviba, ha beteg, ő vigyáz rá, szünetekben sokat van vele e gyerkőc,de lássuk be, azért egy öt éves gyerek már nem neki való hosszútávon. Na meg mi vagyunk a szülei, nem a mamának szültem.

Dolgozom, napi állandó délelőttös műszakban 6-14 óráig, de sajnos ez csak minimálbéres munka.

A munka nehéz, a fizetés kevés, de legalább a délután nagy része a miénk, munka után van idő a bevásárlásokra, posta, gyógyszertár, egyéb hivatalos elintéznivalókra, mielőtt fél négykor a gyerekért megyek.

Gyakran nézelődöm más, jobban fizető munkalehetőség iránt, de csak olyanokat lehet találni, amik 3-4 műszakos munkarendben dolgoznak.

Legutóbb is, egy rokon segítségével kerülhettem volna egy olyan helyre, ahol két műszak van, de vidéken, vonattal kellene eljutni az adott településre (kb. fél óra a vonatút), onnan pedig egy laza 3 km-es séta lenne az üzem. És mi is 2 km-re lakunk az állomásunktól. Nem vállaltam el...

A férjem megvádolt azzal, hogy egy lusta disznó vagyok, mert ilyen felfogással esély sincs, hogy előre lépjünk anyagilag.

Hiába magyaráztam, hogy lehet, tényleg lusta disznó vagyok, de őszintén, valahogy tényleg nem szertnék télen, este tízkor, fáradtan, egy 3 km-es sántikáláshoz az állomásra, majd várni a vonatra, hogy jöjjön, majd itt még egy 2 km-es gyalogtúrához, mindezt csak azért, hogy 20.000 Forinttal többet keressek.

Ráadásul, a gyerek jövő szeptemberben iskolába megy, nem szeretnék így nekimenni az iskolakezdésnek. Szerinte ez csak kifogás, és a gyerek háta mögé bújok, mindig vele takarózom, csak hogy ne kelljen dolgoznom (mert szerinte én nem dolgozok)

Ti ezt hogy látjátok?