Hogy tanítsam meg neki, hogy értékelje amilye van?
A saját szobáját,hogy van egy szép lakásunk,kijövünk a pénzünkből és hasonlókra gondolok.
Mikor én gyerek voltam,nagyon rossz körülmények között éltem.
Egy nagyon pici lakásban laktunk a szüleimmel és a testvéremmel,sokszor nem volt mit ennünk.
Nem tudtam áthívni magamhoz senkit,olyan undorító volt a lakás.
Félre ne értsetek,boldog kisgyerek voltam,együtt tudtam élni ezzel a helyzettel,nem sajnáltatni akarom magam.
De akkor számomra elképzelhetetlen volt az az életszínvonal amiben most nevelem a kislányomat és úgy örülnék,ha ezt ő is meg tanulná értékelni,ha nem is úgy ahogy én,legalább egy picit.
Még csak 16 hónapos,de sokszor eszembe jut ez a dolog és gondoltam megkérdezem a ti véleményeteket is.:)
*amije
Bocsánat.
válasza:Tanítsd meg adni. Adjatok oda pár játékot, könyvet a Mikulásgyárnak télen, vagy vigyétek be a helyi kórházba ha van játszószoba. És ne halmozd el, mert minél többet kap az ember, annál többre vágyik. Ha keveset kapsz, megtanulsz azzal élni.
Annyira nem tudja majd így sem értékelni, mint te, mert sose fogja tudni, reméljük, hogy milyen, amikor nincs, de végül is ezért dolgozol. De az együttérzés készségét segítheted kialalkulni.
válasza: válasza:Ezek pont olyan dolgok, amik teljesen természetesek lesznek neki. Minden embernek más a természetes, én is sokáig egy szobában éltem a szüleimmel és mikor külön szobám lett még mindig túl kicsi voltam ahhoz, hogy olyan szinten értékelni tudjam a dolgot, ahogy kellene.
Ne ilyen alap dolgokat várj el tőle, hogy értékelje, mikor ebbe nő fel, ez neki a normális...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!