A jó szülőségnek az a mértéke, hogy milyen kevésszer van a gyerek a nagyszülőkre bízva?

Nem,örülj neki hogy szereti a fiad a mamáját.nekünk ez sajnos nem jutott ki.az egyik alkohlista,a másik meg lusta.ezért nem bizom rájuk.de ilyenkor kicsit irigykedek,hogy a kicsimnek nem jutott ki egyetlen normális nagyszülö sem.söt!sir ha meglátja öket..mondjuk nem csodálom.úgyhogy örülj neki,hogy a fiad ilyen szerncsés.

(Zsoka)

Fúú hát ha ez lenne a jószülőség ismérve akkor nekem már oklevelet osztogatnának belőle mivel egyik gyerekem se volt sose nagyszülőzni:))

na de viccet félretéve! Szerintem ez nagyon jó dolog amit írsz, és bárcsak mindenhol így lenne! És nekem is jó lenne ha a gyerekeim ismerhetnék a nagyszüleiket és az apján meg rajtam kívül még jópár embernek " a szeme fényei" lennének!

Minél többen szeretnek egy kisgyereket, annál értékesebb emberke lesz belőle szerintem!!!

hát ha ez igy van akkor én sem vagyok jo szülö? :)

nállunk is van h hétvégén egész napra a nagyszülöknél van a kisfiam- 2 éves. ott még nem alszik, de nappalra nagyon jol érzi ott magát. még van h hétközben is megy ha nagymama be tudja vállani - még dolgozik - és nekem dolgom van. :) de szerintem ez igy normális h a nagyszülöknél is szeret a kicsi :)

igy szerintem etől mi is jó szülök vagyunk :):):):)

Nem ettől függ a jó szülőség.

Én is szívesen otthagynám anyukámnál a lányomat, ha nem egy repülőútnyira lakna tőlünk.

Anyósomra viszont nem bízom.

Így mindig velem van, mindig viszem mindenhova, soha nem voltunk még külön. Persze párszor a férjemre, amíg fodrászhoz mentem, vagy ilyesmi, de ezek ritka alkalmak.

Mondhatom nyugodtan, hogy a heti 168 órából 168-at velem van.