Mikor érzik általában az első gyereküket szülő anyák igazán anyának magukat?

Nálam is hasonlóan mint nálad,cikinek éreztem,hogy ezt érzem.Én a védőnővel tudtam erről beszélni,azt mondta,hogy ez teljesen normális-hozzáteszem,nem voltam depis,v. ilyesmi-csak van aki nem valja be,van akit meg tényleg elöntenek az anyai érzések.

Minden jött ösztönszerűen,hogy mit kell csinálni vele,de a az érzés nem,pedig szoptattam is(nem volt vele bajom,de nem imádtam szoptatni,természetes volt).

Persze jó érzés volt nézni amikor aludt pl.,és rossz volt amikor fájt a hasa és nem tudtunk mit tenni,de ennyi.

Zavart,hogy nem tudok vele kommunikálni.Ahogy nőtt,egyre jobb lett,most már 18 hónapos és néha most jobban aggódom mint amikor töpörödött volt.

Mondjuk,azt hozzá kell tenni,hogy én nem vagyok para anya és nem vagyok az a mártír tipus sem.

Én úgy gondolom,hogy ő született egy családba és neki is meg kell tanulni alkalmazkodnia egy bizonyos szintig egészen kis korától fogva,úgy hogy mindenkinek jó legyen.

Nem kell mindent feláldozni a gyerekért,hiába ő az első sokminden szempontból.

Úgy nézem ez nálunk beválik,szeretetben és békességben élünk hárman,a lányunk meg egy eleven,mosolygós,barátkozós, kiegyensúlyozott csajszi.