Mit gondoltok kevés a 2 év korkülönbség a testvérek között?

A mi gyerekeink között két év van. Egyrészt az általad említett okok miatt, hogy ne kelljen a kettő között visszamennem dolgozni, másrészt pedig mert köztem és a tesóm között is ennyi van, és az akkor nagyon bejött.

Hát... bizonyára rengeteg múlik a gyerekek habitusán, de nálunk nem volt a legjobb döntés. A kisfiam még nagyon kis babás volt, amikor jött a tesója, nem beszélt, pelenkás volt, és rettentően féltékeny. Konkrétan életveszélyes volt őket felügyelet nélkül közös helyiségben hagyni, akár a kiságyba is utána mászott, hogy bánthassa. Egy év után javult a helyzet, most már a nagy sulis, a kicsi ovis, bár itthon még mindig sokat veszekszenek, nagyon jó testvérek, imádom nézni, ahogy a fiam lovagiasan óvja a kishúgát, vagy amikor megbeszélik a világ dolgait, az hatalmas. :)

A környezetemben amúgy rengetegen csinálták ugyanígy, ennyire durva féltékenység talán sehol nem volt, de kivétel nélkül mindenki megszenvedte az első évet.

Én ugyanígy gondolkodtam, mint Te. Három gyereket terveztünk, a munkahelyem az első terhességem alatt szűnt meg, így nekem nem is lett volna hova visszamennem. Ráadásul 29 éves voltam, mikor az első babám született, és szerettem volna még viszonylag fiatalon szülni a másik kettőt, meg lehetőleg nem 10 évre kiesni a munkából. Mi 2-2 évet terveztünk a gyerekek között, végül a két nagy között majdnem napra 2 év különbség lett, a középső és a kicsi között pedig 17 hónap.

Nálunk a nagy nagyon féltékeny volt, mikor a testvére született, őt nem nagyon vette tudomásul, velem meg nem nagyon állt szóba az elején. Az első fél év elég nehéz volt, rendszeresen előfordult, hogy egyszerre sírt a két gyerek, nekem meg mindig dönteni kellett, hogy melyik problémájával foglalkozzam először.

A 17 hónapos különbségnél érdekes módon nem az eleje volt a legnehezebb, hanem ott is, mikor a nagyobb 2 éves lett, és nagyon durva dackorszak kezdődött nála.

A nehézségek ellenére úgy gondolom, hogy nem volt rossz döntés a kis korkülönbség. Most 7, 5 és 3 és fél évesek, és a legjobb testvérek.

Egyébként nem gondolom, hogy létezik ideális korkülönbség, mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya, meg sokban függ a gyerekek habitusától, hogy végül melyik hogy sül el.

Nálunk nem anyagi megfontolásból jött így, hanem mert szimplán nem szerettük volna, ha van két egyke gyerekünk. Illetve én is gyorsan "letudtam volna", hogy minimalizáljam az otthon töltött éveket.

A gyerekek 2 éves koráig mindenképpen itthon maradtam volna, így összesen maximum 4 évig maradok itthon. Így tudom értelmes keretek között behozni a lemaradásomat a munkában.

Annak nálam semmi értelme nem lett volna, hogy visszamegyek a 2 gyerek között 1 évre. Nagyobb hátráltatás lett volna a csapatomnak.

Köztük nincs két év.

A naggyal gyed extrát vettem igénybe egy éves kora után ( akkor mé egy éves kortól lehetett) a kicsivel tpn voltam. Párhuzamosan kaptam a két ellátást. Azóta lejárt az extra gyes van a nagyrA a kicsire meg most járt le a csed. A legidálisabb nekünk a kis korkülönbsêg mert én úgy Állok hozzá letudom hamar a nehéz időket. Apának egyébként célszerűbb lett volna igênyelnie mindent mert több a fizuja de buktunk volna 2 hónapot igy nem kinlódtunk. Mostmár kevesebb pénzt kapok a nagy miatt de már csak éjjel pelusozunk igy azon is spórolunk valAmennyit.

Szerintem ha van elég türelmed ês birod a stresszt jobb a kis korkülönbség. Mi tervezzük a 3. babÁt. Nagycsalád pártiak vagyunk nemcsak a pénz miatt.