A "csömör"érzés, vagy sztrájk anyai részről, az depresszio, lustaság vagy csak rossz anya az illető?

Tegnap rájöttem hogy szélmalomharcot vívok.

Mindig csak romokat takarotok es bonyodalmakat rendezek el és a jövő épitésére egy szuflányi kreativitásom és erőm sem marad.

Pl a munka, takaritás, gyermekgondozás, tartozások egyenlitése csak olyanok mint evés után a mosogatás, nemvisznek előre/sehova.

De pl megtakaritások, házvásárlási tervek, ahhoz vezető ut,intézkedések, vagy kapcsolati rendszerek kiépitése, társaságba járás, uj munka vállalása, ill tudatosan fejlesztő játékok a gyermekkel lennének képesek valami jövőképet felvázolni

Szoval tegnap rájöttem engem leszív csak a "romeltakaritas"rész. Örülök hahazaesek a melobol es kinyögök egy számlát mielőtt kikapcsolnak valamit illetve hogy a gyermek milyen önálloan eljátszik. Ebböl az égadta világon semmi nem visz előrébb mondhatni halálomig is itt tarthatnék mint aki beszorult egy időkapuba es minden napja ugyanaz.

Ettől ugy kibuktam hogy most ott tartok a fene se mosogat el ugy is kell holnap is.nem érdekel a rumli hogy a gyurma is szét van szorva mindenhol es "főz" a gyerek uszik a lakás.

Elegem van

Csakhogy mintha nem tudnék ebből kilépni.full kedvetlenség, ambicio telnes hiánya, a napnak semmi értelme érzések, csak akkor kelek ki az ágybol ha etetniv pelenkazni kell vagy egyéb fontos van.

Ez még normális?