Ahol nem segítenek a nagyszülők pl. nyári szünetben a felügyelettel, azoknál úgy volt, hogy rátok sem vigyázott nagyszülő gyerekkorotokban?

Rám csak egy-egy hetet vigyáztak a nagyszülők nyáron, amikor kicsi voltam, de az inkább nyaralás volt. Nem volt többre szükség, pedagógusok a szüleim, otthon voltak nyáron :)

Az iskolás fiamra szívesen vigyáznának a szüleim, de most őszintén, manapság már nem olyan gyakori a nyugdíjas nagyszülő, mint amikor mi voltunk gyerekek, és jóval alacsonyabb volt a nyugdíjkorhatár. Nekem mindkét nagymamám akkor ment nyugdíjba, amikor még ovis sem voltam. Nekem még anyám-apám dolgozik, és fognak is még egy darabig, pedig a nagyobbik unokájuk már lassan 10 éves lesz. És bár, mint említettem, pedagógusok, most már nem szabad a nyaruk nekik sem, apukám nyáron tanfolyamokkal foglalkozik, anyukám meg nem iskolában, hanem a szakértői bizottságnál dolgozik, ráadásul vezető pozícióban, úgyhogy nyáron is bent van elég sokat, plusz az idős, beteg nagyapámat is ő ápolja. Örül, ha tud egy kicsit pihenni. Bár nagyon fiatalos, fitt, de azért már nem 20-30 éves nyilván, és tényleg nagyon kell neki is, hogy pihenhessen. Szoktak a szüleim segíteni a nyári szünettel, de csak 1-1 hetet, többet ők sem tudnak bevállalni, és ezt muszáj volt elfogadnom. Ők örülnének a legjobban, ha több idejük lenne unokázni.

Ha majd nekem lesznek unokáim, szeretnék majd segíteni természetesen, de feltehetően én is dolgozni fogok még akkor, mint oly sokan mások is. És igen, lesz majd szabadságom, de uram bocsá' abból azért a saját pihenésemre is szeretnék majd szánni. De természetesen szívesen segítek is, csak nem szeretném, ha az lenne az elvárás, hogy a szabadságomat kizárólagosan gyerekvigyázásra használjam fel.

Sokat voltam a nagyszüleimmel, nagyon jó és belsőséges a kapcsolatunk. Nagymamámnál volt, hogy 6an voltunk egyszerre unokatesókkal :-) Imádtam :-)

A lányunk 4,5 éves, ő is sokat van a nagyszülőkkel. Úgy 2 éves koráig ez inkább munka volt nekik, azóta viszont egyre jobban élvezik.

Nem csak élvezetből vannak vele, hanem azért is hogy segítsenek nekem/nekünk. Hogy néha pihenjünk kicsit, kettesben legyünk.

Remélem, mi is így fogunk majd tenni. A gyerekem akkor is a gyerekem lesz, ha 30 éves lesz. Most enni, színezni, tanulni segítek neki, akkor majd gyerekfelvigyázással - amit azért biztos élvezni is fogok :-)