Más is érez ilyet, ha babára vágyik?
Sokat olvasgatok erről a témáról. Ilyenkor elképzelem milyen jó lenne, ha már lenne pocim, ahol ő élhetne és a pici, apró testrészei kifejlődnek. Elképzelem milyen meghatott pillanat lenne, amikor megszületik, milyen szép lenne Őt szoptatni és magamhoz ölelni. Tudok az anyaság nehézségeiről is, de sokszor eszembe jut rengeteg hasonló gondolat.Nem rég megnéztem egy filmet, amiben egy pici baba feküdt az anyukája mellett a kórházban és az apukájával ölelgették a babát. Kicsit sírtam a film végén, vágyakozást és szomorúságot éreztem.
Ilyen érzései vannak az embereknek, ha gyerekre vágynak? Vagy más ilyenkor mit élt meg, amikor gyereket szeretett volna?
A szomorúságot nem igazán tudtam, hogy mégis hogyan értelmezzem. Úgy gondolom még nem kéne gyerekvállalásra vágynom, jelenleg nem állunk úgy. Egyébként teljesen racionálisan gondolkodok, építem a jövőmet, a férjemmel a közös jövőnket és mindig elmondom neki, hogy még 4évig biztos nem lesz gyerekünk, mert nekem most más dolgokra kell koncentráljak és majd később lesz csak babánk. Ezeket mindig teljesen komolyan mondom neki. Nagyon szeretnék megérni az anyaságra és legalább egy jó munkát szeretnék, ahova vissza tudnék majd menni dolgozni. Nem vagyunk anyagiasak, de jelenlegi helyzetben sem lenne a legjobb.
Akkor most én racionálisan elutasítom, de lelkileg vágyok rá? Normálisan a reakcióim és az ellentét, ami bennem van?
Köszönöm, hogy végig olvastad a kérdésemet. Bocsánat a helyesírásért, ha nem vettem volna észre egy-két hibát.
válasza: válasza:Ên nem tudom hány éves vagy, de a vágyaid lehet egyre erősebbek lesznek még nem egyszer bekattansz és úgy mész haza gyereket akarok és kezdjünk hozzá!
Legalábbis nálunk igy volt.
De persze Mind mások vagyunk.
Mi dolgoztunk albérletben voltunk közben spóroltunk.. Nem volt egyszerű.
Végülis azt kell mondjam sose lesz minden tökéletes és arra várni nincs értelme mert az idő telik!
Azóta vettünk egy szép kertes házat a tesója már ide született!
VAn 2 csodaszép gyerek, ház, kocsi,kutya cuca tudod ahogy a nagykönyv irja!
A házon van mut csinálni! Apránkênt haladunk!
Nem hiányzik a gyerekeknek semmi mêg mi itt vagyunk!
Gondolunk a jövőre is úgy terveztük a ház szobáit meg mindent.
válasza:Az életkor nagyon nem mindegy.
Ha húsz éves lennék, akkor talán várnék négy évet (bár nem tudom, miért pont annyit?), ha 30, akkor egy percet sem várnék tovább.
Egy kisbabának/kisgyereknek amúgy sincs anyagilag sem kiugróan sok mindenre szüksége, a költségek inkább az iskoláskorban kezdenek növekedni, szóval ha garantáltan "jobb lesz" később, akkor nem biztos hogy várnék.
Ha a tanulmány az ok, azt is be lehet fejezni gyerek/gyerekek mellett, de talán ez az egyetlen ok, amiért halogatnám.
Egészséges emberben a vágyak nem véletlenül vannak, én azt gondolom.
válasza: válasza:"Ilyenkor elképzelem milyen jó lenne, ha már lenne pocim, ahol ő élhetne és a pici, apró testrészei kifejlődnek."
Haha, szép kis világ lenne ez, emlékezz majd rá, mikor a hólyagod rettegni fog a magzat rúgásaitól is.:)De egyébként ez tényleg klassz dolog, az ember pl. annyi mindent megtud az emberi testről a magzati ultrahangokon, tényleg nagyon hasznos.
"Elképzelem milyen meghatott pillanat lenne, amikor megszületik"
Ez így van. Olyan kórházban szültem, aminek az a jelmondata, hogy Család születik. És tényleg, a császáromon, amikor a mellkasomra tették, a férjem mögöttem simogatta őt, tényleg család lettünk.
"amiben egy pici baba feküdt az anyukája mellett a kórházban és az apukájával ölelgették a babát."
igen, sosem fogom elfelejti azt a 3 napot, amit hárman együtt töltöttünk a kórházban, családként.
"Tudok az anyaság nehézségeiről is,"
Nekem egyelőre nincsen ilyen, biztos később majd lesz, most remekül megvagyunk a kicsinkkel. nem biztos, hogy nehéz és nem biztos, hogy mindent annak fogsz érezni.
Én nem éreztem ilyesmit, amikor gyereket akartunk, én azt éreztem, hogy gyereket akarok. Mikor terhes voltam, akkor éreztem olyasmiket, mint amiket te leírsz. És teljesen normális, hogy előtte dolgozni akarsz és élni. Én 28 évesen szültem (ez a környezetemben korai), de nem bántam meg, pont jókor!:)
Majd ha megérik rá a helyzeted, akkor legyen gyereketek! Addig meg nyugodtan ábrándozz, csak ne vedd túl komolyan.
válasza:Nálam is is ilyen érzések vannak. Soha nem fogom elfelejteni azt, amikor 13évesen azt álmodtam, hogy egy gyönyörű szép nagyhajú pár napos kisbabát tartok a kezemben és tudtam, hogy ő az én picikém. Nem volt senki sem abban az álomban csak ő és én, de azt az érzést mikor felébredtem abból az álomból nem tudom leírni annyira csodálatos volt.
Most 21 éves vagyok, és az a vágy, hogy édesanyává váljak nem csillapodot, de tudom kezelni.
Szerintem normális amit érzel.
Köszönöm a válaszokat! Örülök, hogy ez teljesen "átlagosnak" és normálisnak mondható.
Gyereket meg azért sem vállalok, mert a kapcsolatunk sem áll rá készen (még bőven csiszolódunk), én meg még suliba járok. És azt is meg szeretném várni, hogy egy picit érettebb legyen a személyiségem egy gyerekvállaláshoz.:) Egyébként 22 éves vagyok.
válasza:Hidd el nekem ha terhes lennêl már úgymond kicsit éretebb lennêl, egyébként kell a gyereknek kicsit Te is gyerek maradj!
Persze ez nem az első hetekre vonatkozik.
De járd ki a sulit menj dolgozni és kivánom hamarosan anya legyél mert nagyon nagy kaland!
A fáradság, lemondások és áldozatok árán is!
Én 28 êvesen szültem első gyermekem, rá 19 hónapra a 2. babót de már a 3. Jár az agyam, pedig minden este hullaként fekszem le és nagyrészben egyedül vagyok, de mindent vissza kapsz Tőle/Tőlük!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!