Van olyan, aki vágyik babára, de a párja viszont nem szeretne? Hogy kezelitek, hogy élitek meg ezt a problémát? Milyen okból nem akar babát?

Nekem az első házasságom leginkább emiatt ment tönkre. Az exem nem mondta, hogy nem akar, csak azt, hogy MÉG nem. Így telt el 15 év. Aztán meguntam ezt, persze más gondok is voltak. Most egy 2 éves gyönyörű gyerekem van és nagyon boldog vagyok. Kegyetlen rossz volt a válás, de megérte... ÉRTE.

Nálunk fordítva van. Én nem akarok ő akar. Én ez elején megmondtam neki, hogy milyen vagyok, ő közben megváltozott. Így hát elváltunk (nem házasságból). Megértettük egymást, ő ezt szeretné én meg azt. Én keresek egy olyan férfit aki mégjobban illik hozzám, ő meg keres egy nőt aki szül neki gyereket. Erre fel voltam készülve, de nagyon szerettem ő, hiszen olyannal nem is lennék akit nem szeretek teljes szívemből. Ha nem maradtunk együtt az úgyis azt jelenti, hogy mégsem vagyunk az Igazi egymás számára. Nem volt kérdés egy percig sem, hogy neki joga van gyerekhez, de az sem hogy én nem akarok és senkinek nem szülök. Ő velem akarta, de van amiben nem alkalmazkodok. Azt most nem részletezem miért nem akarok, mert hosszú, nem is nagyon hatnak meg a gyerekek, nem is vonzó számomra ez az élet (félreértés ne essék, nem vagyok karrierista sem pedig olyan személy aki "élni akar". Nem járok bulizni, pasizni, piálni és soha nem is jártam). Más az elhivatottságom. Kicsit rossz volt de életem első szakításánál (elhagyott akit szerettem) megtanultam, hogy akkor is lehet szeretni valakit ha az nincs velünk. Azóta ezzel nincs gond. Szerencsére békében váltunk el.