Lehetséges, hogy ezek pszichoszomatikus tünetek és a stressz okozza?
Köszönöm, ha valaki elolvassa, mert hosszú lesz, röviden nem tudom megfogalmazni a problémát. Három kisgyerekes anyuka vagyok. Négy éves a legnagyobb, Ő ovis, a középső 2,5 éves és 9 hónapos a legkisebb. Nagyon leterhelt vagyok, sokszor türelmetlen, ideges. A középső gyerekünk nagyon idegőrlő, egész nap sikít valamiért, a legapróbb dolgokon kiborul verdesi magát a földhöz és sorolhatnám. Ezt hosszútávon nehéz elviselni. A nagyobb, az ovis nagyon jó gyerek, vele nincs semmi baj. A baba meg ugye baba. Eléggé magamra vagyok utalva. Segítségem nincs. Nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz. Sokat szorongok. Mióta a kicsi megszületett sokat fáj a fejem. Voltam már orvosnál vele, annyira jutottunk, hogyha nem múlik, akkor menjek vissza, ha nem szoptatok, akkor elküld CT-re, de nem múlik. Mostanában egyre kevesebbet fáj, de inkább belehasít néha, meg furcsán bizsereg a fejem. A gerincem nincs rendben és a nyakam sem, emiatt elküldtek gyógytornára, azt csinálom is minden nap. Szóval sok bennem a szorongás,hogy valami komoly bajom van, mi lesz akkor a gyerekekkel? Ha akár lebetgszem, akkor is mi lenne. Férjem állandóan dolgozik, segít, amit tud, de az kevés. Sokszor úgy érzem, hogy nem bírom így tovább. Érzékenyebb is vagyok. Most, hogy volt ez az éheztetéses eset a másféléves kislánnyal- ez is teljesen kiborított.
Segítség esetleg csak anyukám lehet, de most neki is megvan a baja, ápolja a 85 éves anyját, és nem is közel lakik, de hetente jönnek apummal látogatóba, de ez nem konkrét segítség. Anyósom külföldön él. Aki azt szeretné írni, hogy minek vállaltam ilyen kis korkülönbséggel gyerekeket, az kérem ne írja! Eléggé magam alatt vagyok így is és a gyerekeimet nem bántam meg egy percig sem.
Férjemnek próbálom mondani, hogy ki vagyok idegileg, problémáim vannak, de nem hiszem, hogy átérzi, hogy mennyire mélyponton vagyok. Gondolkodjak pozitívan ennyi a válasza és ne vegyek mindent olyan komolyan.
Minden nap monoton, egész napos pakolás utánuk, mosás, főzés, hajtogatás, levegőztetés és akkor most a nagy még oviban van, de nyáron három lesz itthon egyszerre.
Már az is megfordul a fejemben, hogy a fizikai tüneteim mind lelki eredetűek...
Bár nekem 1 gyermekem van, át tudom érezni.
A szülés után 1 évvel kezdődött ez nálam, viszont sokkal több tünettel. Hidd el, hogy a stressz okozza.
Amit tanácsolni tudok, apuka vegyen ki néha szabadnapot, foglalkozzon ő a gyerekekkel, te pedig lépj le valamerre. Nekem ez segített
1 gyerekem van és én értem, miről beszélsz. Sokszor tanácsolom itt is, h akinek nincsen segítsége, csak nagy korkülönbséggel vállaljon gyerekeket. Magam is így fogok tenni, egyszerűen nem bírnám több kicsivel itthon. Nem számít, h a kicsik milyen jól eljátszanak majd (sok év múlva) egymással, ha én közben idegileg-testileg kikészülök. A gyerekeknek egy ép anya kell, akire számíthatnak, aki stabil pont az életükben, erős és kiegyensúlyozott, akire lehet számítani. A férjed nem fogja érteni, ő egész nap felnőttek társaságában van, felnőttekkel beszélget, akikkel nem kell minden apróság miatt veszekedni, alkudozni, könyörögni nekik, megvesztegeti, stb. Megvannak a napi sikerélményei, kihívások, kikapcsolódás, pihenés, változatos tevékenységek és este van egy kis gyerekezés és ennyi.
fogják majd írni, h menjél szakmebernhez
menjél zumbázni
kössél pulóvereket, scrapbook-ozz
barátkozz
járjál el a babaklubba
ilyesmik
De én már most megmondom neked, h ez egy sem lesz megoldás. A megoldás az, maikor átgondolva, a saját erőforrásaidat, alaptermészetedet, egészségi állapotodat figyelembe véve tervezel családot. Most már nincs visszaút, ki kell bírni, azzal tudlak vigasztalni, h pár év és jobb lesz. De csak ha nem csúszik be egy újabb gyerek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!