Mindent egyedül kell csinálnom! Másoknál is így van?

31 hetes kismama vagyok, még dolgozom. Sajnos muszáj! Kell a pénz.

A Párom Tőlem 145 km-re dolgozik, így hétvégente van csak itthon. Ekkor az első házasságában született gyerekével van.

Szülés után 5-6 héttel fogunk a Babával Apa után menni.

Most át kell alakítani a jelenlegi lakást ill. az új helyet is. A mostani lakásban élünk évek óta, de nagyon picike, így jelentősen át kell variálni, hogy a Babácska és a cuccai elférjenek. Amit tudok csinálok, de a Férjem csak hétvégén van itthon, így nyilván akkor tudnánk nagyobb volumenű dolgokat csinálni. Ekkor viszont Neki esze ágában sincs segíteni! A nagy Gyerekkel megy mindenfelé...

Az új lakás sem áll sehogy, hétköznap nem csinál rajta semmit, mondván Ő dolgozik!

Sajnos egyre kevésbbé bírom már! 8-16 között meló, mire hazaérek hulla vagyok!!!

Most hétvégére beszéltük meg, hogy a Tesóm és a Férje átjönnek segíteni, erre most hívott, hogy fáradtak. Jövőhétre szabit vettem ki, hogy az új lakást is alakítjuk, de a mester de. telefonált, hogy mégsem jó Neki az időpont.

Teljesen kiborultam! A Férjem szerint minden túllihegek, kész lesz a Baba érkezésére a lakás és nyugodjak meg!!!

Én egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy kész lesz! Egyedül nem fogom tudni megcsinálni!!!!!!!!!! Nincs erőm rá... Nagyon rossz érzés, hogy senkire sem számíthatok! A Férjemről sem gondoltam, hogy ennyire kivonja magát a munkából!

Kérek mindenkit, hogy ne bántsatok! Csak egy kis vígasztalást, tanácsot szeretnék kapni.

Előre is köszönöm!