Anyukák, nálatok is feltétlenül az az evidens, hogy csak ti maradhattok otthon a beteg gyerekkel?

Én tanfolyamokat tartok, heti 3 délelőttöm van és heti két estém, de azokról nem hiányozhatok. Helyettesítést csak előre tudok megszervezni, de az persze betegség idején nem megoldható, mert az mindig hirtelen jön.

Viszont a megtartott óráim után kapom a pénz is, így nincs táppénz vagy hasonlók, vagy dolgozom és van pénz, vagy nem és akkor nincs. Mindig kalkulálnom kell, hogy mennyi munkát vállalok, ez általában 10 hetente változik, ahogy jönnek-mennek a tanfolyamok.

Szóval pont a betegség első napján 90%-ban a férjem van otthon, ő tud csúsztatni, otthonról is tud dolgozni ha nagyon kell. Bármit megcsinál a gyerekekkel, elviszi orvoshoz, ápolja, főz is egyszerű kaját, tényleg bármit. Mondjuk "edzett is", heti két este ő intézi a három gyereket vacsi, fürdetés, fektetés, ha kell betegápolás, mert én dolgozom.

Mi együtt vállaltuk, most jön a negyedik, szóval akkor valószínűleg újra én leszek otthon egy darabig, ha valaki beteg lesz, de addig még van egy fél év. :)

Volt egy idő, amíg azon is gondolkodtunk, hogy egy évre GYESre megy, de aztán meghiúsult, igaz nem elvi okokból.

A gyerekeink nagyon apásak.

Egyébként szerencsére már nem túl betegesek, csak a legkisebb ovis, az iskolások talán egy hetet voltak szeptember óta betegek, az egyikük pont a karácsonyi szünetben, kisebb náthák miatt meg nem maradnak itthon, max. nem mennek úszni, sportolni.

Amíg dolgoztam, felváltva mentünk táppénzre. Előtte meg csak a férjem, mivel korábban én egyetemre jártam, és voltak olyan óráim, amikről egy idő után már nem hiányozhattam többet, és ha nem akartam bebukni az adott félévet abból a tárgyból, akkor nem volt más választásom, de szerencsére amúgy is mindketten azon a véleményen vagyunk a férjemmel, hogy ugyanúgy el tudjuk látni a gyerekeket, akár betegek, akár nem.

Szabit nem szoktunk betegség esetén kivenni, egy kisiskolás mellett ezt lehetetlen, hiszen az összes szabinkra szükség van, hogy győzzük a rengeteg szünetet (és még így sem elég), de ha szükség van rá, akkor a férjem ugyanúgy hajlandó táppénzre menni, mint én. Most, hogy a kicsivel itthon vagyok, szerencsére erre nincs szükség, de mondjuk mondta a férjem, hogy ha esetleg a nagy beteg lesz valamikor, pár napra bevállalja akkor is a táppénzt, mert ha ketten vagyunk, talán könnyebb megoldani, hogy a kisebb ne kapja el.