Ez mindig így van? Ha meg van a baba a férj háttérbe szorul?

Ez az anyukától és az apukától függ.

Nekünk van gyerekünk, de még mindig szerelmes pár vagyunk.

Egyébként én is ezt látom magam körül, hogy gyerek megszületik, apuka elfelejtődik. Én nagy átlagban az anyukákat hibáztatom ezért, persze sztoritól függ.

Mivel apa hanyagolva van a gyerek miatt, apa lelép másik nővel, stb stb, anya pedig apát hibáztatja, pedig igazából csak a szeretetét kellett volna kettéosztania, nem a gyerek előtti szeretetet átzúdítani a gyerekre, apukára meg nulla.

De mint írtam, minden sztori függő, mindenhol más a szitu.

Én ezt nem így látom. A baba megszületése után tényleg nagyobb figyelmet kap a baba, de az apától is! A szexuális életünket nehéz volt a helyére billenteni. Természetes úton szültem. 6 hétig ugye eleve nincs semmi, utána meg fájt és kellett egy kis idő, amíg újra élvezetes lett minden. Nekünk kiegyensúlyozott a kapcsolatunk, a szerelem nem múlt el. A gyerekek meg csak csodálatosabbá teszik az egészet!

Az meg, hogy a csupa love kapcsolatok átalakulnak, hát szerintem gyerek nélkül is. Mindig mélyül egy jó kapcsolat, nem?

Egyedül rajtad múli,hogy háttérbe szorítod-e a férjedet.Nem kell minden percedet a babával töltened,maradhat a kiságyában is két szopi között.Nem baj,ha egy kicsit sír.Neked is jobb,ha nem szoktatod magadhoz.És nem kell "csak" a babáról beszélned.és őt tartanod az életed értelmének. Természetesn sok gond van egy pici babával,de este lehet a férjjel beszélgetni,közösen pelenkázni,főzni,sétálni stb.

Akkor nem érzi háttérbe szorítva magát az apuka,és a házasságod sem megy tönkre egy félrenevelt,hisztis gyerek miatt.

Hát szerintem ez egy nomrális apuka mellett nem fordulhat elő (márhogy másfelé kacsingat) hiszen elvileg az apa élete is totál megváltozik.

Én abban látom a bajt, hogy sokszor a férfiak valahogy "úgy " maradnak, ott, ahol a baba születése előtt, a nőknek pedig könnyebb átbillenni arra hogy mostantól mindkettejük számára a gyerek lesz a legfontosabb, mert ő volt terhes ő szülte meg stb.

Szóval hagyd majd minél többet "babázni" a férjedet(persze ha igénye van rá) és akkor nem lesz ilyen eltolódás hogy neked a baba nagyon fontos, ő meg kevésbé.

Elvileg mindkettőtöknek változnia kell egy kicsit a szeretet megosztásában.

Szerintem nem feltétlenül van így. Persze van rá példa nem is egy.

És mégis ugyanolyan szerelmesek vagyunk, mint a kapcsolatunk legelején. Sokszor meg is lepődnek rajtunk, mikor kézenfogva tologatjuk a babakocsit, vagy egy parkban a padon ülve hozzábújok, puszilgatjuk egymást, néha csókolózunk (ez ritka, azért nem közönségnek tartogatjuk a csókolózást:D).

Nálunk a szexuális élet a terhesség alatt és a fiam születése után is egyenlő volt a nullával. Terhesség alatt összesen 2szer voltunk együtt (az elején nem lehetett, utána mikor már szabad volt, akkor a párom nem akarta, majd mikor rábeszéltem, hogy ne féljen, nem lesz semmi baj, akkor az első még jó volt, a második már nekem volt szörnyű, úgyhogy hanyagoltuk). Mikor megszületett a fiam, az első hónapok csak azzal teltek, hogy vajon miért sírhat, miért nem alszik, miért alszik olyan sokat, elég-e amennyit evett, sokat hízott-keveset hízott... és még sorolhatnám. A párom 3 műszakban dolgozik, hétfőtől szombatig, így sokszor egy darab faként hullottunk az ágyba. Segítség senki, csak ketten vagyunk és a fiúnk. Ő megértette, nálunk szóba sem jöhet olyan, hogy csak neki legyen jó. Nem keresett mást, hiszen mi vagyunk a családja, ő is akarta a babát, ketten vagyunk a kapcsolatban, ami nem a szexről szól.

6 hónapos most a kis manónk, kb. 1 hónapja tört meg a jég, és azóta szinte minden másnap együtt vagyunk.