Mit tennétek, ha a mama ezt csinálná?

Szépen, türelmesen, halkan megkérném, hogy tegye le a gyereket.

Aztán ha a kicsi biztonságban van, leordítom a fejét, és az életben többé nem lehet vele kettesben egy percet sem.

Ahol a mamának el kell magyarázni, hogy ezt miért ne tegye, ott már egyéb baj is lehet, és innentől nálam bebizonyosodott, hogy nem látja át tisztán a dolgokat, nem alkalmas a gyerekfelügyeletre.

De az biztos, hogy teljesen kiakadnék, csak az járna a fejemben, hogy szólni se merek, nehogy a mama megijedjen, és kiessen a gyerekem.

Nagyon megijednék.

Ha levette a gyereket, akkor elbeszélgetnék vele. És közölném, ha még egyszer ilyet tesz, akkor nem lehet vele kettesben a gyerek, és nem lehet nála.

Nyomatékosan megkérném rá, hogy ilyet soha többet ne csináljon. Utána biztos elbeszélgetnék vele, amikor már lehiggadtam, hogy ezt mégis hogy gondolta. Értem én, hogy fogta a derekát, és elméletileg nem eshet le onnan, de basszus, mi van akkor, ha a gyerek ijed meg valamitől, és elkezd kapálózni? Vagy ha a nagymama riad meg, elég egyetlen pillanat is hozzá, hogy elengedje a gyereket. Meg egyáltalán, MIÉRT kell oda felállítani a gyereket? Miközben épeszű ember pont azt tanítja a gyereknek, hogy ne másszon fel ilyen helyekre, mert veszélyes, a nagyi meg még fel is rakja oda.

Most azt mondom, hogy ezek után tuti nem hagynám vele kettesben a gyereket, bár talán ha azt látnám, hogy felfogta, megértette, és bízhatok benne, hogy többet ilyet nem tesz, akkor talán idővel mégis megengedném, de csak akkor, ha tényleg száz százalékig biztos vagyok benne, hogy eljutotta az agyáig, hogy ilyet nem csinálhat, és megérti azt is, hogy miért nem.

Az én bölcsis fiam 15 kg. Azért sok mama már nincs olyan kondiban, hogy ha megindul a gyerek, vagy elveszti az egyensúlyát, akkor biztonsággal tartani tudja.

SZóval megkérdezném, miért teszi ki a gyereket közvetlen életveszélynek. A nagy kést is a kezébe adja, mert szépen csillog?

Soha nem bíznám rá többé a gyerekem, mert nem lennék nyugodt, mikor teszi ki újra valami életveszélynek.

Hú... szívrohamot kapnék.

Aztán megmondanám neki, hogy ilyet ne merjen csinálni még egyszer.... Hogy juthat ilyesmi az eszébe egyáltalán? :O

Meg többet nem merném egyedül hagyni a mamával.

A kezdeti sok után csendben odaszaladnék, levenném a gyereket, aztán

a) ha higgadt tudok maradni, akkor fognám a gyereket, és hazavinném, majd elgondolkodnék, hogy rá merjem-e bízni a mamára felügyelet nélkül.

b) ha nem tudok higgadt maradni, akkor ugyanez, csak előtte levisítanám a mama fejét, akármelyikünk anyukájáról van szó. (magamat ismerve ez a valószínűbb)