Nagyon tanácstalan vagyok! 1 éves lesz a kisfiam, de kezdődnek a gondok. Senkitől nem kapok használható válaszokat, adnátok tippeket?
Pár hónapja már hisztizik.
Pl.: Piszkálja a konvektort/sütőt/vezetéket stb. Mondom neki a határozott NEM-et, mint aki nem hallja, vagy vigyorog és ugyanúgy csinálja. Hiába mondom neki 50x egy nap. Látom, hogy érti, héha ha szólok grimaszol is rám, abbahagyja és kicsit sírdogál, de mindig újrakezdi.
Ha elveszem akkor hátrafeszíti magát a földre és ott sír. Próbáltam már megvigasztalni ilyenkor, de nem hagyja. Ez nem baj? Ott maradok vele, és beszélek hozzá, hogy nem haragszok, csak nem akarom, hogy baja essen, meg attól szeretem...(tudom, hogy nem érti, de megnyugtat, hogy elmondom neki. :))
Volt, hogy a kezére csaptam, de ez 1. nem hatásos, 2. bűntudatom van, 3. nem akarok 'verekedős' szülő lenni.
Vida Ági ír, egyébként nagyon jókat, de nem ír ő sem IGAZÁN hasznos tanácsot ilyen helyzetekre. Vagy csak nem értem.
Azt írja, hogy mondjam el 100x, vegyem el onnan, mutassam meg neki, hogyan kell használni, hogy ne tegyen kárt benne és akkor megunja pár alkalom után(na perrrsze!), ne büntessek, ne kiabáljak(1-2x előfordult már, de attól is bűntudatom van), ne csapjak a kezére.
Akkor meg mi a szent s.z.a.r.t csináljak?!
Nem tiltok neki sok mindent, ez sem lehet baj, hogy csak azt hallja egész nap, hogy nem szabad, nem szabad...
És még csak eztán jön a java! Addigra kell valami technika, amit bevethetek.
Anyukám szerint csapjak a kezére, ha rosszat csinál, de a szívem nem ezt diktálja. Nem akarom, hogy tartson tőlem...
Kérlek segítsetek, kinek mi jött be?
Szeretném jól csinálni.
válasza:6-7-es jókat írtak, tényleg érdemes elolvasni a Mérei-Binét könyvet, bár tanácsokat az sem ad, csak rávilágít a folyamatokra.
Az én lányom is egy kis akarnok, mindent megengedek neki, ami a fejlődését szolgálja, és semmit, ami árthat neki.
A kézreverésnek én sem vagyok a híve, de kiabálni szoktam. A lányom abszolút nem fél tőlem, viszont néha megijed. De azt gondolom, inkább ijedjen meg, mint hogy valami baleset érje.
Jó taktika az elterelés, de a nemet is meg kell tanulnia. A lányom 16 hónapos, néhány hónapja már ő is mondja, és mutatja is, hogy mi az, ami "nem-nem". Vannak köztünk is csaták, hatalmas hisztigép. A férjem néha mondja - ő nem túl erélyes -, hogy "dehát nem akarja, hogy...".
Erre meg én azt szoktam mondani, hogy "viszont te vagy a felnőtt, ne ő döntse el."
Hiszti után/közben meg szoktam ölelgetni, megvigasztalom, aztán minden megy tovább normálisan.
Nincsenek nagy trükkök, csak határozottnak, következetesnek és kitartónak kell lenni. És mindent meg kell magyarázni, akkor is, ha úgy érzed, ezt még nem érti. Sokszor már a szövegelés is elég ahhoz, hogy elterelje a figyelmét a hisztiről.
Ami meg a büntetést illeti: nem látom értelmét, mert egy ilyen korú gyerek még nemigen tud mit kezdeni vele. Olyat viszont szoktam, hogy "ha még egyszer ..., akkor beteszlek a járókába!" És ilyenkor tényleg beteszem, nem azért, hogy megbüntessem, hanem egyrészt, mert azt mondtam, másrészt pedig, hogy érezze a korlátokat (elvont és konkrét értelemben is :)).
Biztos, hogy jól csinálod, sok sikert a továbbiakhoz!
válasza: válasza:
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!