Van olyan, hogy a férfi akarja jobban a gyereket és a nő inkább csak a kedvéért vállalja?

Jelen!

Első házasságomban a férjem meg volt kompolyodva, hogy neki gyerek kell.

Na kaptunk is feladatot vele, a nagyobb gyerek aspergeres, a kislány neurotipikus, de pont a dackorszak közepén járt: bele is unt a drága férjem, hogy neki ez túl sok. Ő inkább egy gyerektelen, fiatalabb nővel képzeli el az életét.

Van ilyen...

Gondolhatod, hogy ezek után én letettem a nagyesküt, hogy az életben többé soha!!

Ehhez képest most ezerrel rajta vagyunk a témán a második férjemmel.

Nagyon szereti a gyerekeket, az enyéim is imádja, és tudom, hogy legnagyobb vágya, ha lenne egy közös baba is. Esetleg kettő... Én pedig szeretném boldoggá tenni.

Lehet, hogy a nagy akarás miatt, most nem nem sikerül, túl vagyunk két vetélésen, újra próbálkozunk, de nem sikerült még teherbe esni.

Ezt elég nehezen viselem, de amúgy mindkét terhességem jól viseltem.

Se hányás, se rosszullétek, gyors szülés (bár igen fájdalmas), a szoptatással meg a végtelen gyereksírással volt bajom inkább. Az az egy évet ki lehet bírni, onnantól már szerintem is egész aranyosak a gyerekeim. :D

Ugyanúgy nem vezet semmi jóra.

Ismerek ilyet. A férfi fűt-fát megígért, hogy hogy fog segíteni, hogy mennyire ki fogja venni a részét, hogy benne lehet bízni, majd lelépett a gyerek egy éves korában. Anyuka addig is nehezen bírta, de aztán teljesen megborult. Azóta az anyai nagyszülők nevelik a gyereket.

Mi egy ideig így voltunk, (7 év van köztünk a férjem javára), de tudta, hogy még nem állok rá készen, úgyhogy kivárta, míg én is megérek a feladathoz.

Most 6 hónapos a kisfiunk.