Anyósék láthatási jogukat szeretnék érvényesíteni. Lehetséges ez ha az apának is van?

Elhiszem, hogy nem tökéletes a volt férjed, de nem gonolod, hogy lehetne erről beszélni?

Amiket leírtál, hogy nem foglalkozik a gyerekkel. Hívd át egy kávéra, és próbáld megbeszélni vele, hogy fordítson rá több figyelmet, és akkor beszélhettek extra láthatásról. Mondd el neki mi bántja a fiatokat, és kérd meg, hogy ezen változtasson.

Ez még nem jutott eszedbe? Szerintem ezt így kellene felnőtt módjára elintézni.

Teljesen igazat adok abban, hogy kéthetente az apa jobban megerőltethetné magát, foglalkozhatna többet a gyerekkel.

Viszont egy gyereknek is el kell fogadnia, hogy nem foroghat a nap 24 órájában minden körülötte. Nem a világ vége, ha nem dob el mindent az ember, hogy rögtön játsszon a gyerekkel, ha az kiejti a száján, hanem megtanulja egyedül is lefoglalni magát. Illetve a sokáig alvás is relatív, nagyon sok gyerek már fent kukorékol hétvégén is hat órakor, a szülő meg akkor még pihenne egy kicsit. Nem lesz baja a gyereknek ha egy kicsit reggel akár csendben tv-t néz vagy nézeget egy mesekönyvet, és esetleg elrágcsál pár szem kekszet, amit előző este is kilehet készíteni az ágya mellé.

Elhiszem, hogy sok családban a rendszeresség a lényeg, és hogy azoknak a gyerekeknek nehezebb alkalmazkodni a rendszertelenebb élethez, de ehhez is szokniuk kell.

Én biztos igyekeznék megbeszélni ezeket a gyerek apjával, mert ennél jobban fog sérülni a gyerek, ha az apja nem akarja vinni. Hidd el, rosszabb azt nézni mikor a gyereked várja az apját, de az nem jön.

Én is 11. hsz. véleményével értek egyet.

Valami oka mégiscsak van, ha az apa többet szeretne a fiával lenni.

Most csak a te nézőpontodból látjuk a dolgokat. Nem tudhatjuk, hogy pl. a barátjától való késői hazamenés pontosan hány órakor volt és milyen gyakran fordult elő.

Pl. gyerekkoromban, ha keresztmamáéknál voltunk vendégségben (imádtam ott lenni!), mi is este 8 óra körül sétáltunk haza kb. 1km távolságból. Csöppet sem zavart, sőt az utcai lámpák fényénél mindig kíváncsian nézegettem az árnyékokat séta közben.

Nem lehet, hogy a gyerek nagyon hozzá van szoktatva, hogy mindenhová autóval viszik, és duzzog, hogy az apjával most gyalogolnia kell?

Szerintem mindenképp beszélj erről hivatalos helyen.

Egy öt éves még nagyon sérülékeny.

A férjemmel 10 éves korától játszotta ezt az apja, és annak az új párja, súlyos nyomai maradtak!

Beteg, nárcisztikus személy aki ilyet művel egy kisgyerekkel.

"legtöbben azzal támadtok, hogy ok nélkül korlátozom a kapcsolattartást"

Mi ez, ha nem üldözési mánia? Hogy nem mindenki mindenben neked az igazat még nem támadás.

Most láttuk az egyik fél verzióját, lehet a másik egész mást mondana.

A véleményem továbbra is fent tartom, hiába szeretjük a gyerekünket mindennél jobban, nem kell, hogy körülötte forogjon minden, kellenek neki szabályok, megkell tanulnia alkalmazkodni minél több élethelyzethez.

Én azt látom, hogy van két szülő, aki képtelen túllépni a sértettségén, és a gyereket használják fel egymás ellen.

Egy gyereket nem csak úgy lehet a másik szülő ellen nevelni, hogy folyamatosan szidjuk azt, hanem azzal is, hogy magamat agyon fényezem, magamból mártírt csinálok.

A gyerekből egy idegroncs lesz, ha így folytatjátok. Normális családban a szülő "védelmezi" a gyerekét, itt egy 5 éves nyakába lett zúdítva, hogy anyát megkell védeni (pl. mikor a dédire kezet emelt), mert Őt mindenki csak bántja.

Egy megromlott házasságban meg sok mindent vág az ember a másik fejéhez, hogy bántsa, aminek a felét se gondolja komolyan. Nem hiszem, hogy Te mindig nyugodtan és higgadtan csak érveltél. Időnként mindenkit elkapnak az indulatok.

Az meg a gyerek szempontjából mellékes, hogy szeretője volt a férjnek, ez nem befolyásolja, hogy milyen apa. Ez két felnőtt emberre tartozik.

Egy 5 éves nem hülye, csak kicsi. Nekem édesapám korán meghalt, öcsém kései gyerek, így 6 éves volt, mikor apu meghalt, az apai nagyanyám anyut vádolta, hogy nem vette észre időben, hogy apu beteg. (nem lehetett észrevenni, fájt a háta pár hete, elment orvoshoz, azonnal műtötték daganattal majd 3 hónappal később temettük áttétes rákkal, felfogni nem volt időnk az egészet...) Szóval nagyanyám rendszeresen hívogatott minket, egyszer öcsém vette fel és amikor le ordas kur**zta anyut öcsém rácsapta a telefont, hogy vén banya. Senki nem mondott neki soha ilyet. Hetente látogattuk mamát addig, sőt, anyu vitt és mindenhez jópofát vágott, mert mégis csak a nagymama, aki minket amúgy szeret. Tehát ha a gyerek előtt kur**zák az édesanyját szerintem teljesen elképzelhető, hogy magától jön a késztetés, hogy megvédje az édesanyját. Ebben az esetben szerintem egyáltalán nem az anyuka a hibás, hogy ennyire marhák az édesapa rokonai.

A édesapát meg nem is minősítem, aki szeretőt tart majd még vissza akarja magát könyörögni a gyereken keresztül, akire amúgy magasról tesz. Az ilyen nem szülőnek való.