18éves lány vagyok a barátom 35éves, jó a kapcsolatunk, de van egy gyereke, tanácsokat szeretnék?

Nos, én ismerek olyan párt, akik úgy 30 éve jöttek össze úgy, hogy a lány 16 volt, a pasi majdnem 20 évvel idősebb – lett egy rakat gyerekük, és boldogan élnek azóta is (mielőtt beszólnátok, a fickó igen jól keres, a tíz gyerekük mindegyike saját lakással kezdte a felnőttkorát). Szóval ilyen is van, bár tény, hogy szokatlanul hangzik, de működhet.

A konkrét kérdésre válaszolva: nekem tízéves koromtól volt nevelőanyám (szintén félárva voltam), és a tapasztalataim alapján azt tudom mondani, amit már mások is írtak, hogy ne próbálj anyja lenni, inkább a nővérként vagy idősebb barátnőként legyél vele. Nem lehet egyszerű más gyerekét nevelni, de mivel ilyen kicsi a korkülönbség, könnyen lehet, hogy jobban át is érzed majd egy kiskamasz „problémáit”, tudsz neki segíteni a lányok ilyenkor felmerülő problémáinak megoldásában. Mindenképpen legyél türelmes vele, és próbáld meg beleképzelni magad a helyzetébe, hogy milyen érzés lehet egy anya elvesztése (baromi nehéz ezt feldolgozni, ott él egy örök félelem az emberben, hogy ez bármikor újra megtörténhet, mert míg a gyerekek általában abban élnek, hogy a halál egy olyan dolog, ami mindig „mással történik meg”, aki korán elveszti egy közeli hozzátartozóját, tudja, hogy nem így van, bárkivel, bármikor megtörténhet).

„Félek attól is ha babánk lesz,őt jobban fogom szeretni..”

Nos, igen, ez egy valós lehetőség, nálunk sajnos pont úgy alakult, hogy amint nevelőanyámnak megszületett a saját gyereke, én csak zavaró tényező lettem a szemében, sőt, féltékenykedett is, hogy apám engem „jobban szeret”, mint őt vagy a közös gyereküket (addig szekált, míg el nem menekültem otthonról). Sok év távlatából azt gondolom, kell hozzá némi intelligencia is, hogy egy nő feldolgozza azt, hogy igen, van egy másik gyerek, aki ugyanolyan fontos a férjének, mint a család többi tagja. Szerintem sokat segíthet, ha a közös gyerekvállalás előtt bevonod a mindennapi dolgokba pl. a háztartásban, és utána is biztatod, hogy segítsen neked, foglalkozzon a kistesóval.

Egyébként pedig az, hogy ebbe már egyáltalán belegondolsz, szerintem azt mutatja, hogy éretten gondolkodsz (sokan akkor sem ismerik fel ezeket az érzéseket magukban, amikor már bőven benne vannak, és csinálják a rossz dolgokat).

Az felfüggesztett nem felfüggesztés.

Nekem párom van,nem barátom,a barátommal nem szexelek.

18 évesen neked tanulni,élni kéne,nem melózni,más gyermekét nevelni,na és saját gyerekben gondolkodni. Te neked nem anyának kell lenned,nem a kislány anyjának,neki volt anyja,de meghalt.De csak legyél mellette,leginkább mint "barát". Nekem is van nevelőanyám,mert elváltak a szüleim 2,5 éves koromban. Nekem ő a bizalmasom,mindent tud rólam,ő véleményére adok is,anyuéra kevésbé,bár vele sincs gondom. Mikor nevelőanyám odaköltözött apuhoz,én 3 éves voltam,ő 21.Sosem hivtam anyának se pl,de nekem anyám is jelen volt az életemben.(Apunak ítéltek a bíróságon)

De tapasztalatból mondom,ennyi korkülönbséggel nem szoktak sokáig működni a kapcsolatok. Ahol egy gyermekes édesapa egy kis kamasz lányt kíván meg,ott gondok vannak.Teljesen máshol tartott az életetek akkor,és most is máshol.Illetve a megkívánással "gond" nincsen,hisz férfi...De nekem párom előtt egy kollégával volt "kapcsolatom" , én 24,ő 45. Minden szuper volt,de nyilvánvaló volt,hogy tartós dolog nem lesz belőle.DE !!! Nekem van egy kislányom,dolgoztam stb,neki nagy lánya van,dolgozik stb.Tehát mondhatni nekem ott tart az életem,ahol a 30-40 éveseknek.

Az édesapának kéne oda menni a nagyszülőkhöz és nyitni a gyereke felé.Ez nem működik,hogy fogja és elhozza.A kislány a nagyszülőkhöz kötődik inkább már.

Az a baj, hogy soha nem arra kell hallgatni, hogy mit mond a másik (=azt, amit hallani szeretnél), hanem azt, hogy mit tesz.

Ha 9 évig nem vtte magához a gyerekét és zűrös ügyei voltak, akkor kétlem, hogy tényleg olyn hűdenagyon szeretné. Pláné, hogy másfél év alatt nem is találkoztatok.

Látogatja egyáltalán? Mert 300 km-ről könnyű szeretni valaki. Napi szinten ellátni, betegen otthon lenni vele, már más tészta.

Ráadásul, ha szereti, akkor miért akarja kiszakítani az eddigi nyugodt, megszokott környezetéből?

Ezeken gondolkodj el.

Azért a válaszolók némelyike elmehetne egy szövegértési tréningre. Idézem a kérdezőt:

„A kislányt 6éves koráig ő nevelte,de utánna voltak kisebb gondok,eljött más városba megismerkedtünk…”

Jól gondold végig, hogy tényleg a férfi az igazi, mert ha mégsem, és a kislány megszeret, akkor ő is megsínyli. Nekem is volt ilyen kapcsolatom, csak ott a lány 13 éves volt. Inkább a barátja voltam. Vond bele csajos dolgokba, pl fodraszkodas, ruhapróba, az bejön a kislányoknak. Először hármasban csináljátok programokat, társasjáték kirándulás ilyesmi, aztán jöhetnek a csajos progik. Ereztesd vele, hogy fontos vagy neki. Ha valamit bizalmasan elmond, ne add tovább az apjának. Segíts a tanulásban is.

Remélem, hogy tudtam segíteni, az érettségihez pedig sok sikert!