Elhagyni a gyermekemet?

Figyelt kérdés

Tudom hogy rengeteg hideget fogok kapni, de ha akad közte egy segítő is akkor már megérte.


22 éves vagyok, egyetemista. A gyermekem lassan egy éves lesz. Az apjával 4 éve ismerjük egymást. Együtt élünk, akár boldogok is lehetnénk de a kapcsolatunk eljutott arra a pontra ahonnan már csak szétválni lehet.


Nála adott a támogató szülők, a saját lakás, a stabil munkahely.


Én azt tudom csak adni amit egy anya bír. A törődésem szeretetem, a támogatásom. Viszont nincs hátterem, és bár jelenleg ösztöndíjat és dipl.gyedet is kapok, plusz csp (ca 110) nem tudnék sokáig megélni vele. A gyed nyáron lejár ha diákmunkát vállalnék (még 2 év suli) tudnám tartani az anyagiakat de addig nem tudok felügyeletet biztosítani a picinek.

Arra lyukadunk tehát minden ilyen beszélgetésnél ki (szerencsére békésen tudunk erről beszélni) hogy pici az apjával én külön, de közös felügyelettel és látogatok, vigyázok rá amikor tudok ( így akár bölcsi nélkül is megoldható a pici felügyelete míg az apa dolgozik) megalapozom az életemet, és majd akkor újra elővehetjük a kivel, hogyan éljen a pici kérdést.


Vállalható ez így?

A kicsi most kiegyensúlyozott, tényleg boldog baba, ha elhagyom még úgy is hogy jelen leszek amikor tudok mennyire fog sérülni?

Ha ez így lesz és valamiért borul a közös felügyelet, esélyem sem lesz arra hogy velem éljen a pici ha akkor rendezettek is lesznek a körülményeim?

Esetleg ha ismertek hasonló helyzetet, mi lett belőle később?


2016. ápr. 18. 17:30
1 2 3
 21/27 anonim ***** válasza:
76%
Szereted te a gyerekedet?? Ilyen hideg fejjel gondolkodik egy anya aki éppen elhagyni készül a gyerekét.Nem,nem hiszem hogy igazán szereted...
2016. ápr. 18. 21:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/27 anonim ***** válasza:
100%
Minden rosszindulat nélkül én is csak azt tudom kérdezni, hogy miért nem azon agyalsz, hogy hogyan tudnátok boldogok lenni. Van egy gyereketek!!!!!! Neki az a legjobb ha családban nő fel. Ha ezt a sok energiát arra fordítanád, hogy helyrehozd a kapcsolatotokat az lenne a legjobb a picinek. Nem egyedi eset, hogy a gyerek megviseli a kapcsolatot, de a ti felelősségetek, hogy hagytátok. Én ezen rágódnék a helyedben. Hisz amikot ezt a gyereket vállaltad döntést is hoztál, hogy mindent megadsz neki. Az a minimum, hogy mielőtt otthagynád az apjánál minden tőled telhetőt megteszel, hogy helyrehozd ezt a helyzetet... Mindezt úgy mondom, hogy ráztam ár rendbe a saját kapcsolatomat is amikor elindult lefelé nem is kicsit.... Nem láttam még 1-2-3 éves gyereket, aki ne lett volna anyás, pont a lényegről maradsz le. Sosem lesz olyan a kapcsolatotok, mintha te lettél volna mellette...
2016. ápr. 18. 21:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/27 anonim ***** válasza:
Ha normálisan tudtok beszélni a dologról, akkor kérd abban a segítségét hogy együtt lakhassatok addig, amíg anyagilag meg nem erősödsz. Nem kell eljátszani a boldog párt, inkább mint lakótársak, te a gyerekkel egy külön szobában. Neki is jobb lesz így, hidd el a legtöbb férfi nem bírná 0-24-ben a gyerekkel járó felelősséget és ha jól átgondolja, szerintem így ő is jobban járna. Utána ráértek átgondolni hogy mi legyen a gyerekkel. Ha csak 1-2 évről van szó akkor szerintem ez járható út lenne.
2016. ápr. 18. 22:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/27 anonim ***** válasza:
100%
23. válaszoló:mivel a kérdező Anyósa nevelőszülő (is),Apukának biztos nem kell 0-24-be gondoskodni a piciről,Anyukája simán be tudna segíteni....és szerintem egy szülő meg is teszi.Akkor viszont nagyon nehéz helyzetbe kerül a kérdező,ha vissza akarja kapni a fiát.
2016. ápr. 18. 22:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/27 anonim ***** válasza:
Besegíteni talán be tud, de ha a kérdező ilyen fiatal akkor valószínűleg a párja sem sokkal idősebb és talán a nagymama még dolgozik...
2016. ápr. 18. 23:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/27 anonim ***** válasza:
100%
Te beijedtél nem is kicsit,nem kicsit kêne elhagyni ,hanem megprobálni megoldani problémát ,első kőrben bölcsibe adnám ,és elmenék dolgozni iskolát levelezön befejezni ,és megkérném az anyost hogy segitsen be .
2016. ápr. 19. 05:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 27/27 anonim ***** válasza:
100%

Szia! Nem olvastam végig a válaszokat, de szerintem ilyet még nem kaptál. Én nem a szeretnék ítélkezni, csak a tapasztalataimat leírni. 27 éves nő vagyok, gyermeket szeretnénk, de még nincs.


A szüleim elváltak gyermekkoromban, apukámmal maradtunk. Soha, semmilyen körülmények között nem fogom megérteni és teljesen megbocsájtani anyám döntését, hogy le tudott rólunk mondani. Tartjuk a kapcsolatot, de soha nem lesz olyan anya-lánya kapcsolatunk, amilyenre lehetőségünk lett volna, ha anyám nem hagy el minket.


Önző lépés volt tőle, neki így volt kényelmesebb. Egy anya szerintem minden körülmények között meg kell, hogy oldja, hogy a gyerekével maradhasson. Sose szeretnék olyanná válni, mint ő. Ezt csak azért írtam le, mert ha most elhagyod a gyereket, vállalnod kell, hogyha egyszer felnő, akkor esélyes, hogy ő is így fog gondolni rólad. Fenntartásai lesznek azzal kapcsolatban, hogy egyszer milyen nagymamává válsz, ha anyaként el tudtad őt hagyni.


Szerintem ne tedd meg! Anyámban nem volt kétely, de benned írásod alapján van! Hidd el, meg fogjátok tudni oldani! Ha egyszer apához kerül a pici, akkor pedig később ha felépítetted a kényelmesebb életed, nem fog visszakerülni, hidd el! Addigra neki már az apja lesz a gondoskodó szülője, az anyja helyett.

2016. ápr. 19. 07:59
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!