Szerintetek jó ötlet a gyereknek a szülei nevét adni?

Nem jön be ez a hagyomány. Tudatosan olyan nevekben gondolkodtunk, amiket nem lehet becézni, apa-fiú párosnál ez meg szinte kötelező a kavarodások elkerülése végett.

Így a fiúk közül egyik sem kapta apa nevét, pedig mostanában elég divatosanak számít a Máté.

Viszont megértem, hogy akiknél ez hagyomány, azok továbbviszik. Max. adnak még egy nevet a babának és inkább azt hagynálják.

Mi követtük ezt a hagyományt.

Péter lett a fiam. Szép, viselhető, egyszerű név, és rettentően illik a személyiségéhez.

Te, kérdező, tudtommal a családunkban egy csepp cigányvér sincs, ennek ellenére nagyapámat, apámat, bátyámat ugyanúgy hívják, és bátyám leendő fia is ezt a nevet fogja kapni. Szerinted rendben van ez, hogy te magad rekeszted ki magad a cigányságod miatt?

Amúgy anyám is nagyanyám nevét viseli, szerencsére ebben megszakadt a hagyomány. Én se adom majd a saját nevemet a lányomnak. Az az enyém.

Nekem nem tetszik ez a szokás. Ha azt nézem, általában valakiről nevet adni (akár csak egy utcának, épületnek) tiszteletből szokás. Nekem elég visszataszító, ha valaki saját magáról nevezi el a gyerekét. Saját magát tiszteli ennyire?

Meg amúgy is, minek? Olyan sok szép név van, én nem hiszem el, hogy egy szülő pont a saját nevétől van annyira odáig, hogy azt akarja a gyerekének is adni.

Szóval szerintem legyen mindenkinek saját neve.

Ez egyáltalán nem cigány hagyomány. Régen ez volt a divat, első menetben a szülők, nagyszülők nevét adták. A mis családunkban is sok példát tudok erre. Inkább a 20. század vége felé kezdett hanyagolódni ez dolog, mostanság már ritkább, de még mindig előfordul. Kisfiam ovis csoportjában is több fiút is úgy hívják, mint az apját, pedig közük nincs a cigánysághoz.

Nekem személy szerint nem tetszik, kicsit fantáziátlannak tartom, meg a zavaró lehet, hogy szűk családon belül 2 ugyanolyan nevű, kell valamilyen megkülönböztetés.

Nem olvastam az eddigi válaszokat, de nekem nem tetszik ez a szokás. Nagyon szeretem a saját nevemet, de nem adnám a lányomnak, mert egyrészt ez az én nevem, másrészt őt is megilleti az "egyediség" a családon belül. Az apa neve más kérdés, van egy nagy kedvencem fiúnévben, és ha esetleg úgy hívnák a páromat, elgondolkoznék... de szerintem elvetném az ötletet ugyanezért.

Egyébként azt el tudom fogadni, hogyha valaki a lányát az anya után, a fiát az apa után nevezi el, nálam az veri ki a biztosítékot, amikor nők teljes természetességgel írják, hogy hát ha fiú lesz, az apja nevét kapja, mert az apa ezt akarja, de ha lány, akkor majd kitalálnak neki valamit. Vagy legyen így mindkét esetben, vagy (inkább) egyikben sem.