Mennyire mérlegelnéd reálisan az anyagi helyzeted váratlan terhességnél?

Attól függ mi a szegénység, ha nincs pénz enni,sem fizetni a rezsit az szegénység,nem tudom akkor hogy döntenék, de az,hogy kicsit jobban át kell gondolni mire költök az nekem nem szegénység,akkor vállalnám,igazából alapjáraton nem akarnám elvetetni, de hát nem tudhatom mit tennék igazi szegénység esetén.

A nem tervezett terhességemben is egy gyerekemről van szó. Nem azt mérlegelném, hogy mennyi forintnál ölném meg, hanem azt, hogy milyen úton-módon tudok jobb helyzetbe kerülni. Nem az ő élete lenne a kérdéses, hanem az, hogy hogyan fogom megoldani, mert __meg-kell-oldanom__. Azért vagyok felelős felnőtt, szülő, anya. Ha nem akarok gyereket, védekezek. Ha megfogant, éppúgy az anyja vagyok, mint annak, aki néhány évvel idősebb nála. Ezért plusz munkát, tanulást, időt és energiát szabadítanék fel akár a semmiből is, mert a családunk egy fővel több lett. Pénzem lehet még, de siratni a gyerekem nem fogom egy életen át.

Aki a szegénységre ugy gondol mint egy állando tényezőre, annak a védekezésre kell a hangsúlyt helyeznie.

Abszolút mérlegelnék! Második babánkat várom, de harmadikat jelenleg nem tervezünk.Számitásba vettem hogy mostantól mindenből 2 kell,ha beteg az egyik a másik is valószínűleg elkapja gyógyszerre is többet kell költeni, suliba/oviba az étkezés, stb...Többet nem tudnánk vállalni,ezért inkább legyen meg nekik mindenük.

Ha megfogant,akkor megfogant,nem opció az abortusz.Sem most,sem a jövőben nem leszek olyan szegény,hogy egy ilyen döntésnél az abortusz felé húzzak,ezért tanulok,dolgozom,és megoldanám.

Válásom után (egy gyerekkel) kerültem olyan anyagi helyzetbe, hogy többször csúsztam a rezsivel, a hónap végén már nem tudtam tankolni és bizony azt is számolgatni kellett, hogy spórolósan főzzek... ez még nagyon messze van az igazi szegénységtől, de a megszokott életszínvonalhoz képest visszaesést jelentett. Az új páromnak, bár biztos jövedelme van, a nagy részét felélte az albérlet. Ebben a helyzetben csúszott be váratlanul egy terhesség. Nagyon kellett számolgatnunk, hogy hogyan fogunk kijönni, hiszen tartalékunk nem volt, hónapról hónapra éltünk. Számolgattunk, mérlegeltünk, és úgy döntöttünk, hogy meg tudjuk oldani. A terhesség végül nem maradt meg, így csak elméletben szembesültünk a helyzettel.

Szegénységből semmilyen fokozatot nem vállalnék be önként. Ha a meglévő gyerekeimnek nem lenne meg az, ami addig megvolt, bármit nélkülözniük kellene, az nem pálya. Nem luxuscikkekre gondolok.