Anyukák, rászóltok más gyerekére, ha úgy érzitek, szükséges lenne, de a szülő nem teszi?

Csatlakozom a többséghez.

Azokban az esetekben, ahol más gyermeke "csupán" visít, rohangál, tör-zúz stb. akkor nem szólok, ő dolga meg a szüleié, de ha az én gyermekemet veszélyezteti vagy a mi dolgainkban tenne kárt- akkor bizony szólok. Illetve akkor is azonnal közbelépek, ha idegen gyerek testi épsége, élete a tét.

Normális hangnemben és ha elérhető a szülő, akkor elsősorban neki.

Volt már rá példa, hogy idegen gyerek lezúzta volna az autómról a fényezést, mert egy nagy bottal hadonászva futóbiciklizett(!)- akkor bizony nem volt mást mit tenni, elkaptam a kicsit (nem durván, csak kb. úgy, mint amikor lebiciklizni készülne a főútra, hogy STOP és néhány centi híjján meg tudtam előzni a kárt- még a halál nyugodtan dohányzó anyuka volt felháborodva, hogy miért ijesztettem rá a gyermekére (másik autót meghúzott, annak a gazdája nem volt elérhető- hogy miért parkolóban kellett botozva biciklizni, azt nem tudom...).

Itt annyival zártam a beszélgetést, hogy semmi gond, akkor húzza le a kocsit, én meg kérném az adatait a biztosítós bejelentőre, illetve ha véletlenül nem adná meg, akkor engedje meg, hogy belejentsem a kapitányságon, mert szeretném megcsináltatni az okozott kárt :)- elmentek, de mélységesen felháborít az ehhez hasonló nemtörődömség.

Kisfiammal sétálva kaptunk már el főútra kismotorral leszáguldó kislányt is- ott baleset lett volna a vége, ha nem rántom vissza a kapucnijánál fogva- anyuka viberezett vagy facebookozott nyugodtan, egy köszit azért kinyögött, de láthatóan nem zavartatta magát.

Játszótéren ilyenekért szóltam már:

- idegen gyerek a mellettem letett táskámba belenyúl, turkál, félelmetes, de jó környéken is futottunk már bele zsebelős 5-6 évesbe!- ezért azonnal a gyereknek is és a szülőnek is- nem érdekel a nemtetszés

- ha a saját gyerekem és más gyereke között konfliktus van, ami esetleg lökdösődésig, huzakodásig fajul és a másik szülő tesz rá, akkor én szétszedem a gyerekeket, ha látható, hogy beavatkozás nélkül eldurvulnának- és igen, ezesetben az enyémet elviszem/kiemelem a szituációból és mindkét gyereknek mondom, hogy ne bántsák egymást/adják vissza a játékot stb.- ezzel általában semmi gond nem szokott lenni. Nem nevelem, nem oktatom ki más gyerekét, de természetesen nem nézem tétlenül, hogy hajba kapjanak, verekedjenek.

- amiért még szólok: a folyamatos, ocsmány, trágár beszéd- sajnos vannak olyan gyerekek/családok, ahol az épp beszélni tudó 2-3 éves kicsinél is folyamatos a b+ , k..csög és k..rvaanyja stb.- itt a szülő még cifrább- nem gondolom, hogy ezt bárki köteles tűrni. Ilyenkor MEGKÉREM a szülőt, hogy legyen kedves egy picit kultúráltabban- általában többen szólunk- jórészt sikertelenül, max. felháborodva, szitkozódva megy el az érintett család.

- azonnal szólok, ha felnőttet/kamaszt látok a játszótéren inni/dohányozni- nem érdekel a véleményük- ez nem oda való- sokaknak ez is felér egy személyes sértéssel, hogy nekik nem szabad bármit, de erről megint azt gondololom, hogy ne a normális többség legyen már egy igénytelen ember füstjének, italozásának elszenvedője!

Ilyen extrém vagy igénytelen dolgokért szólok csak- elsősorban akkor, ha a mi szórakozásunkat, egészségünket, vagyontárgyainkat zavarja/veszélyezteti más viselkedése.

Fordított esetben én nem sértődnék meg a normális hangnemű kérésen/figyelmeztetésen.

Múltkor szabadtéri kondiban voltam, és az egyik gépre, amin ülni kell felmászott a gyerek a hót sáros cipőjével. Anyuka pár méterre rezzenéstelen arccal nézi. Én rászóltam, és elmagyaráztam neki, hogy oda más le fog ülni és nem szabad. Anyuka továbbra is csak nézett ki a bamba fejéből. Én is rá terveztem ülni arra a gépre, de csupa redva lett így nem tudtam... Eleve egy gyereknek semmi helye felnőtt kondigépeken.

Igen, rászólok.

14. vagyok.

Én bizony nem nézem el tétlenül, ha az anyagi javainkban tesz kárt valaki- legyen akár gyerek, akár felnőtt.

Nem arról van szó, hogy ezért ordibálnék, szó sincs róla.

De ha nekem kárt okoz akárki, akkor álljon érte helyt- gyermek esetében természetesen a szülő. Ott és azonnal elvárom még vétlen baleset esetében is az ELNÉZÉST KÉREK használatát (én is kerültem már olyan helyzetbe, amikor a gyerekem kárt okozott véletlenül és fel sem merült bennem, hogy odébb állok, vagy nekem áll feljebb).

Itt persze nem a játszótéren eltört homokozó lapátról van szó- fogyóeszköz, bár a jólneveltség és az alapvető intelligencia itt is azért azt diktálná, hogy a másik anya annyit mondjon, hogy "ne haragudjatok, véletlenül eltörtük"- és kész is, én egy "semmi baj"-jal válaszolok és lépünk tovább.

De még a homokozólapáton is bizony fennakadok és nem vagyok rest szóvá tenni, ha más gyereke a mi játékunkat elveszi és SZÁNDÉKOSAN pl. szétveri- ezt senkinek nem vagyok köteles tolerálni. Attól, hogy gyerekek, bizony az esetek többségében le lehet venni, hogy véletlen baleset történik vagy szánt szándékkal fiyelmetlen az a szülő (ilyen esetben számomra sosem a kisgyreek a hibás, hanem az érte felelős szülő, aki nem figyel rá- engem nem érdekel, hogy miért)

Volt már erre is példa. Úgy is, hogy kis Maugli elszedte a cuccokat, hagytam, nem gond- ha kivittük, lehet közös is. Amikor elkezdte szétverni őket, szóltam szépen, hogy nem kellene, a kisfiam még játszana vele, kérlek játsszál vele rendesen (ne tapossad szét erővel stb.), amikor nem használt, akkor a mobilozó anyukának is jeleztem, hogy ha ráér, akkor tekintsen már oda a csemetére, mert a játékunkat nyúzza, nem szeretném, ha eltörne.

Hát nem tekintett, eltört. És itt tényleg nem a 200 Ft-os lapáton van a hangsúly, hanem azon, hogy nemtörődöm az anya- és egy percig nem kis Mauglira haragudtam, tényleg nem.

Ellenben megfogtam az összes cuccot, beszedtem Mauglitól, arrébb költöztünk, a törött lapátot pedig odavittem a még mindig elmélyülten mobilozó anyukához és az ölébe rakta azzal a felkiáltással, hogy "SZÍVESEN, legközelebb legyen szíves a gyerekére figyelni, mert nem kívánom nekik odaadni egyetlen játékunkat sem"- anyuka bosszúsan letette a telefont, ciccegett, hogy "akkor minek kellett kihozni, ha gond, hogy eltörik"

Erre azért nehéz kultúráltan válaszolni (nekem bevallom nem mindig sikerül élből ütőset válaszolni), de akkor ott azt mondtam, hogy nem vagyunk barátok, hogy kérdezés nélkül, joggal elszedhetné a kisgyerek a cuccainkat és egy vadidegennek nem szponzorálom a törés-zúzását a mi kontónkra. Ha viszont szabadrablás van, akkor én ha nem bánja, akkor föüldhöz csapnám a mobilját, úgyis fittebb, magasabb vagyok- hátha akkor sikerül figyelni a gyerekre is :) Megegyeztünk?

Volt nagy nézés meg káromkodás- de ilyenkor csak mosolyogni szoktam és a közösség többi tagja intézi.

Nem értette meg, de legalább többet nem garázdálkodott kis Maugli a cuccaink körül. Amikor elvette volna, akkor szépen odasétáltam az újra mobilozó anyucihoz és megkértem, hogy AZONNAL legyen szíves intézkedni. Egy darabig fújt rám, nem mozdult, akkor mindig hozzátettem, hogy "ok, semmi gond, ez a lapát 200 Ft lesz, az előzőt grátisz vergette szét a gyerek :)"

Nem volt túl népszerű a játszón, egy idő múlva kikopott, miután többekkel sikerült eljátszani.

Én annak a híve vagyok, hogy a játszótéren vagy másutt is- kevés kivétellel- IDEGENEK a gyerekek és a szülők, így ennek megfelelően alapvetően kötelesek vagyunk egymást és egymás dolgait tiszteletben tartani, vigyázni rá.

Bárki kárt okoz, azért felelősséggel tartozik és majd én, a károsult eldöntöm, hogy élek-e a jóvátéttel vagy nagyvonalúan elengedem, de aki erre appellál, azt nagyon utálom.

Fordított esetünk is volt: közeli zöldséges pakolt az út mellett a kisbuszból árut. Az egyik lapos (málnás talán?) ládát az út közepén hagyta, az is szürkés színű volt, mint az aszfalt. A gyerekem biciklizett, nem látta, én sem láttam, fellökte, kiborult, szétgurult.

Lehet azon vitatkozni, hogy nem kellett volna széthagyni vagy a gyerekemnek nem kellett volna beleütközni. Mi elnézést kértünk, a gyerekkel beszedtük a szétgurult málnát, megkérdeztük, mivel tartozunk (itt a zöldséges nem kért semmit, mert ő úgy látta, hogy neki kellett volna elpakolni)- viszont vettünk málnát, pedig nem akartunk :)

Jogilag persze a kutya nem kötelezhetett volna bennünket arra sem, hogy egyáltalán megálljunk az eset után, de a jólneveltség és az emberség azért ezt diktálta ebben az esetben is.

Hosszútávon még nyertünk is a gyerekkel azon, hogy akkor ott nem patáliáztunk, meg a mellünket vertük, hanem összepakoltunk és elnézést kértünk- ahányszor arra járunk, a zöldséges már megismer és sok almát kapott a gyerekem már "csak úgy"- én pedig gyakrabban költöm el nála a pénzem "csak úgy".