Ha mások gyereke idegesít, az azt jelenti, hogy nem leszek jó anya?

Hát remélem igazatok lesz. Őszintén szólva nagyon küzdök a lelkiismeretemmel, mert van egy 3 éves unokaöcsém, akiről a mai napon állapítottam meg, hogy kifejezetten nem szeretem őt. Mindenért elsírja magát, soha nem csinál meg semmit, amit az ember mond neki (pl húzza fel a papucsát), felesel és elrohan. Ha az ember kézen fogja, akkor lefekszik, ha felállítja, akkor hisztizik. Ha nem kapja meg azonnal, amit kér, szintén visít, de mint akit ütnek, vernek. Ilyenkor nem ismer sem embert, sem Istent, nem lehet semmivel sem kizökkenteni a cirkuszból, pedig mindent próbáltam már. Ha ma nem lett volna ott az anyja, biz'Isten elfenekeltem volna. Tönkretesz minden hétvégi ebédet, amikor együtt lehetne a család, mert amint megérkezik azonnal minden róla szól. Ha épp nem megyek vele játszani, akkor is ordít és jön, hogy de ő játszani akar. Ő most kér ezt vagy azt. Felszólítja az embert, hogy adjon ez, vagy csináljon azt. És nem tudom, hogy ez most vmi dackorszak, amit bizony a saját gyerekemnél is túl kell élnem, vagy neveletlen, tehát benne van a pakliban, hogy én nem járok majd így a gyerekemmel? Veletek hogy van/volt hasonló korú gyereknél, ők is ilyenek voltak?

Köszönöm a valaszokat, sokat segítettetek (mindenkinek ment a zöld kéz). Már-már tényleg megijedtem, hogy ilyen hozzáállással hogyan akarok én majd gyereket vállalni, tekintve, hogy unokaöcsémmel hetente, kéthetente töltök egy pár órát, a saját gyerekemmel meg ugye szinte minden percemet. Hát azért remélem, hogy én is megúszom ezta dackorszakot, amit egyik válaszoló is írt, mert ha ilyen jellegű, amit unokaöcsémnél is látok, akkor nagyon nagyon nehéz lesz.