Miért van, hogy 16-17-18 évesen abortuszra beszélik rá a nőket, 20-21-22 évesen meg már "nyugodtan" szülhet?

Egyáltalán nem baj ha "becsúszik"..az a baj, ha felelőtlenségből történik, és nincs kilátásban , hogy a 16-18 éves nő fel tudja nevelni egészségben...

Aki fel tudja nevelni, az tegye...aki nem az jobb ha előbb tanul a termékenységről, megtermékenyítésről, ha emellett becsúszik, hát igen, de többnyire az emberi butaság okozza a nemkívánt terhességet.

Nem feltétlenül beszélik le. Egyik ismerösöm 15 és fél éves és terhes lett, de nem érdekli se őt, se a pasiját, se az anyját, természetes volt, hogy abortusz, de a családsegítők pedig arra beszélték rá, hogy nehogy elvetesse a bébi, hanem szülje meg, adja örökbe vagy segítenek pénzzel, hogy felnevelhesse...

Azért beszélhetik rá az abortuszra, mert félbetör és tönkretesz legalábbb 3 életet. Az anyáét, az apáét és a babáét... Ilyen fiatal szülő még nem tudja eltartani a gyereket, még értelmileg is gyerek maga a szülő. Az apa ha elhagyja őket akkoris fizethet gyerektartást, és azért ez 16évesen nem túl kivitelezhető. Még érettségije sincs. Késöbb iszonyatosan nehéz lesz egy gyerekkel akár tanulni, majd dolgozni. A baba meg nem tehet róla, hogy a szülei felelőtlenek voltak...

Amúgy én is az abortusz ellen vagyok, márcsak azért is mert felér egy szüléssel, és kisebb lesz a késöbbi teherbeesés, mert igencsak megterheli a méhet a kaparás, stb...

Én is ismerek nagyon felelősségteljes anyukát, aki 16 évesen szült, de azt kell mondjam, ők a kivételek.

El kell hogy mondjam, én se éppen idősen szültem, sőt, azt is ki merem mondani, hogy nem a legjobbkor. 19 évesen lettem terhes, 20 évesen szültem. Nagyon szeretem a fiam (aki már egy éves), de azt is tudom, hogy ami van, az egyenlőre nagyon nincs rendjén. Terhesen szétmentünk az apukával, azóta anyámnál lakom, mert hogy a lánya vagyok, és persze hogy segít. Ez érthető természetesen. De vajon ez rendjén van? Nekünk egy önálló családnak kéne lennünk, akár van apuka, akár nincs. Mi nemsokára költözünk ugyan külön, és akkor már azért mégis olyanok leszünk, mint egy család. Csonka család ugyan, de meglesz a saját életünk.

De egy 16-17 éves már eleve azzal indul, hogy majd a szülők... Oké, lehet hogy olyan pasi van, aki már felnőtt és dolgozik, de most akkor először vegyük azt a verziót, hogy egyidősek. Na vajon miből fognak élni? A szülők pénzéből. És vajon ez a normális dolog? Szerintem nem. Tudom, mindenkinek más a normális, nade most valljuk be őszintén, hogy is képzeljük el A CSALÁDOT? Mert szerintem úgy, hogy szülők plusz gyerekek, önállóan. Nem úgy, hogy anyu apu ottlakik a nagyinál gyerekkel és mindenre tőlük kérnek pénzt. Egy gyereknek olyan szülőkre van szüksége, akik képesek őt és saját magukat eltartani.

A másik. Én emlékszem ilyen voltam 16-18 évesen. És emlékszem az akkor osztálytársaimra, rokonaimra, kortársaimra, ismerőseimre. Emlékszem, hogy minden vágyam egy gyerek volt, együtt jártam már évek óta egy nálam jóval idősebb pasival, úgy gondoltam ő életem szerelme. De közben egyszer kellett vigyáznom az akkori barátom fiára, aki akkor 6 éves volt, és a gutaütés kerülgetett, hogy én ülök otthon este a gyerekkel, amíg barátom elment lagziba. Pedig önként ajánlkoztam a feladatra. Most ha az ember a sajátjával van otthon, akkor talán nem mondja azt még magában sem, hogy minek kellett ez nekem, de azért ott lesz benne, hogy ő mást is akar csinálni, nem csak otthon ülni. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy én se ülök otthon mindig, de meg is szólnak érte, ha egy hónapban egyszer elmegyek valahová este. De úgy gondolom, a tinédzserkor pont hogy arról a gondtalanságról szól, hogy oda megyek ahová nekem jól esik, és bármikor úgy dönthetek, hogy mára programot csinálok, nem kell igazodni másokhoz, stb. Pl amikor mi barátnőmmel elmentünk 17 évesen koncertre Pestre, és láttuk kiplakátolva, hogy másnap is buli van, és hazatelefonáltunk, hogy na akkor majd csak vasárnap megyünk és két napot alvás nélkül végigbuliztunk. Ez az időszak a spontán bulik és szórakozások korszaka kéne hogy legyen. De ezt egy gyerek mellett már nem lehet csinálni. És bizony ha nem is kimondva, de ez hiányozni fog annak az életéből, aki tiniként szül. Ha meg ezeket így is megteszi, akkor az meg milyen anya már?