Hogy lehet ezt túlélni? Megpróbálom rövidre fogni a történetemet. Elolvasnátok? Szomorú és megbántott vagyok. Vannak itt egyedül nevelő anyukák?
Sziasztok.(25L)
Van egy 10hónapos fiam volt egy párom(26F) aki vasárnap elhagyott minket,a házunk karbantartás alatt van egyéb okok miatt,ami úgy látszik hogy nem megmenthető.
Szóval egy ideje a szüleimhez költöztünk (decemberben) nagy szoba van hármunknak kényelmesen elfértünk.
Na ami a lényeg hogy azért ment el mert ő nem akar itt lakni velünk mert ez város ő pedig falusi volt,vissza költözött vasárnap a szüleihez,ma eljött a dolgaiért én sírtam hogy ne hadjon itt minket hisz az ő fia ,de azt mondta nem érdekli jobb neki ott,már egy ideje nemis dolgozik de ott dolgozni akar(anyáékon élősködött,de már az ő szülein nem fog) nagyon szeretem ezek ellenére is,de őt nem érdekli pedig már a kisteson dolgoztunk erre itt hagy minket,nincs élet kedvem nagyon bánt,fáj hogy fontosabb neki az hogy ott jól érezze magát(már a haverokkal lóg ide,oda) mint hogy a fiát felnevelje gondoskodjon róla
Szerintetek én vagyok hülye hogy vágyom még utána vagy hadjam a fenébe?
Ja és a szüleinél kellene laknunk kis helyen amíg nem találnánk házat
Adnátok tanácsot?bocsi ha hülyén van megfoglamazva csak nagyon össze vagyok zavarodva
Az az alapvető különbség köztetek, hogy Te szereted, ezért hajlandó lennél bevállalni rosszabb körülményeket is. Ő nem akarta az adott körülményeket, mert nem szeret annyira erősen vagy sehogy.
Ez tény, még ha szomorú is.
A Fiadat na sajnáld, kicsi még, és jobb neki egy rendezett élet egy idióta nélkül, mint úgy felnőnie, hogy egy felelőtlen alak az apja, aki a minta neki. Hiányolni nem fogja, hiszem pici. Neki ez lesz a természetes, ez a felállás.
Te pedig végigmész a gyászfolyamaton, és utána jól leszel.
Tapasztalatból írok, pár hetes babával hagyott ott a volt férjem. Én is kb. két hétig vissza akartam kapni, aztán elszállt az érzés. Rendeztem az életemet, és ma már azt mondom, hogy jobban nem is alakulhatott volna.
Te is meg fogod találni a boldogságod. Most sírd ki magad, aztán állj talpra.
Annyira igazatok van,saját magamat kinevetem..nem szeret minket ha szeretne nem ment volna el.:(
Próbáltam békülni de a szidásáig jutottunk el,és kimondta a hogy vége volt...nagyon nehéz
De magadat sajnálod, mert neked hiányzik. A fiadnak egy olyan ember kell, aki felelősséget vállal, nem olyan, aki feladja.
Sajnálom, ez az igazság, nem bántásból írtam.
Sajnalom :(
De ne fuss utana. Ha szeretne nem hagyott volna el,csak mert o falusi te meg városi vagy. Ez egy akkora kamu duma ,hogy hihetetlen.
25 eves vagy,fogsz találni magadnak part,aki szeret ,megbecsül,es a babád is imádja majd. Mert vannak rendes pasik is. :)
Nem tudom,milyen érzés ez, nem lehet könnyű, de fel a fejjel,a szüleid segítenek amíg kell, biztosan. A fiadnak szüksége van rad szoval Kapd ossze magad,es ne mondj olyat h nincs eletkedved. En mindent meg adnék h a babam a karomban tartsam mar vegre,de meg nagyon az elején vagyok. A legjobb dolog az életben egy kis elet :) akit imadhatsz.
Egyebkent meg lehet,ra fog jonni,h igenis van egy fia,es vissza megy. :)
Azért én meglátogatnám, csak hogy utólag később ne gondoljam úgy, hogy nem tettem meg mindent.
Ki tudja, lehet, hogy tényleg jobb lenne falun. Vagy már kipróbáltad, hogy a szüleinél éljetek?
Köszi a kedves válaszokat!
Igen!próbáltam ott lakni..de nem ment 6napnál tovább
Végül külön döntöttünk,"vissza akar kapni"de csak ha leköltözünk,de én ebből nem kérek.
Már lassan túl teszem magam ezen sz egész szitun
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!