Meg lehet "jósolni", hogy mikorra fogok gyereket akarni?

én csak azt tudom neked tanácsolni, hogy a gyereket nagyon kell akarni mindkettőtöknek. főleg neked, mert a párod ott lehet veled mindenhol (az enyém folyton ott van), de a terhet te cipeled minden értelemben.

legalábbis nekem ez volt a tanulság a terhességemből. én elvetéltem, a második terhességem tök problémás, a párkapcsolatunknak nem tett rosszat, de a testemnek, a munkámnak, az önbecsülésemnek...hát, mit is mondhatnék:)

de persze, mások meg játszva túlélik, szóval nem tudom, hogy én vagyok-e a béna.

csak akkor vállald be sztem, amikor már érzed, hogy erre vágytok mindketten, de előbb érdemes lehet egy kis állatkába beruházni, ha arra inkább vágynál. de persze csak felelősen, nem úgy, hogy elajándékozza az ember, ha baba lesz, hanem olyanba, amit mellette is meg tudtok tartani.

28N, 37hkm

Gondolom, mindenki másként éli ezt meg, mert van, aki már kislányként arról álmodik, hogy anya lesz, van, aki meg sosem akar. Nekem akkor "jutott eszembe", amikor már az életem többi terén "kipipipáltam" a kihívásokat, tehát más már nem hiányzott igazán, és egyszerűen elkezdtem a gyerektémára kíváncsi lenni - na meg a szerelem is rátett egy nagy lapáttal.

Egyébként a férjem 3 tengerimalaccal lepett meg anno, hogy letesztelje, jó anya leszek-e - azóta is jót vidulok ha ez eszembe jut :)

27évesen éreztem először,de még akkor is bizonytalanul,most 28 vagyok és terhes.Őszintén szólva tele kételyekkel.Ezt nagyon akarni kell nem csak azt nézni hogy cuki baba.Èn nem olvadtam el tőlük soha,a sajátom uh képét állandóan nézegetem imádom.Nem vagyunk egyformák.

Igazából 25évesen el sem tudtam volna képzelni magam hogy szüljek.Bevallom most is furcsa még.

Èn tizenéves korom óta kiéltem magam.Rengeteget buliztam,utazgattam is a lehetőségeimhez képest,éltem az életem.

Szerintem ezt ne erőltessétek még.Mert nem lehet tudni mikor jöb el a pillanat.Viszont mindenképp beszéljetek meg ki mit vár szeretne s másiktól..