Ha valaki megbánta hogy gyereket vállat az hogy palástolja a dolgot egy életen át?
Tudom h egyesek számára a gyerek vállalás szent és sérthetetlen , de én ismerek pár embert aki jobban járt volna ha kihagyja. Mer tényleg megsínylette az élete.
Ilyenkor mi van ?
Csak érdekel, én egyébként nem akarok gyereket.
Szerintem fenőtt ember nem így áll hozzá.Ha valaki megbánja akkor annak azt is tudnia kellett volna hogy nem akar gyereket.Szerintem kötelességből senki ne szüljön.Ha szeretne csak akkor mert amúgy mi értelme?
Ezt palástolni nem lehet.A "szülőnek" szenvedés amit a gyerek észre fog venni megérzi.A gyereknek megint csak szemvedés.És sajnos a gyerek szívja meg nem a felelőtlen "szülő".
nem feltétlenül palástolja. anyámnak 17 évesen csúsztunk be, megbánt minket... de tisztességesen felnevelt... na jó, sokszor hallottam, hogy milyen jó lenne ha bulizhatott volna, de maradt míg fel nem nőttünk, csak utána lépett le.
gyerekként nem értettem és nagyon fájt, mikor kimondta, hogy bán, de felnőttként megértem. én is korán szültem, tesóm is, de még így is 10 évvel később mint ő, azért nagyon nem mindegy. sok sok év után meg eljutottunk oda, hogy unokázik :P
Azt, hogy "jobban járt volna" te gondolod...
A már meglévő gyermekéhez az ember kötődik, még ha néha "teher" is, akkor sem gondolja úgy, hogy megbánta.
Nyilván vannak szélsőséges esetek is...
Például egy súlyos személyiségzavaros, vagy konkrétan elmebeteg ember érezheti úgy, hogy a gyerek tönkretette az életét, de itt valójában ő maga tette tönkre, nem a gyerek, csak kivetíti a problémáit valami másra.
Aztán vannak olyan esetek, amikor a gyermek beteg, vagy problémás... ez bizonyos esetekben összefügg a fenti problémával (ismerek olyan családot, ahol a szülő komoly problémákkal küzd, ezért lett problémás a gyermeke is, de a szülő ahelyett, hogy a saját problémáját látná be, a gyermekét hibáztatja, ami még tovább tetézi a nehézségeket).
Aztán vannak "enyhébb" esetek, amikor a szülő bűntudatot él át amiatt, mert neheztel a gyermekére, amiért nehézségeket él át. Ezekben az esetekben jellemző az ún. reakcióképzés, mint elhárító mechanizmus: tehát pont az érzéseivel ellentétesen reagál a szülő, még elfogadóbb, toleránsabb, megengedőbb a gyermekével, gyakorlatilag elkényezteti, hogy kompenzálja a bűntudatát.
Az én véleményem egyébként az, hogy akinek a gyerekvállalást megsínyli az élete, annak gyerek nélkül se lett volna jobb. Az élet arról szól, hogy hatékony megküzdési stratégiákat dolgozunk ki a különböző élethelyzetekre, és aki az egyik helyzetre nem tud kidolgozni stratégiát, az a másikra sem tud.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!