Anyaként szoktad azt érezni, hogy hiányzik az az életforma, amit gyermeked születése előtt éltél?

Borzalmasan, minden nap hiányzik. Ha tudom,hogy ilyen az anyaság, nem vágytam volna rá ennyire :(

Persze a lányom szeretem, de engem megőrjít ez a másiktól való függés, hogy nem csinálhatok kedvem szerint azt amit akarok, egy sima kutyasétáltatás is igazi procedúra ha a gyerek is jön velem, na meg ez a dackorszakos hisztitömeg teljesen kikészít.

Örülök, hogy szültem, de egyáltalán nem annyira csodás, mindent elsöprő érzés ez az új életforma, nagyon sok stresszel, lemondással jár.

Azért nem biztos,hogy csak a piálás meg a bulizás hiányozhat valakinek!

Igen, nekem is sokszor hiányzik,hogy akkor menjek futni, amikor én akarok, ne két napos logisztikázás után,hogy akkor ki, mikor tud vigyázni a két gyerekre.

De az is,hogy amikor indulok itthonról ne egy órát kelljen készülődni,hanem csak felkapni a kabátot meg cipőt és go!

Szóval igen, van egy-két dolog, ami hiányzik. Ami normális is szerintem. Hiszen az ember, attól,hogy szülő lesz, nem felejt el még felnőtt embernek lenni. Ahogy azért, mert anya és apa lettünk, férj és feleség maradunk. Mi inkább az időt,amikor tud valaki vigyázni a gyerkőcökre, erre fordítjuk. Elmegyünk moziba, fürdőbe kettesben stb.

Ahogy többen írták előttem, leginkább a spontaneitás hiányzik, hogy ne kelljen egy héttel előbb megszerveznem, ha valahová elmennék, ne érezzem azt, hogy függök másoktól folyton.

Régen nagyon sokat sétáltam, ha tehettem gyalog mentem mindenhová, hiszen nem kellett máshoz igazítanom az időmet – pár hónapja megint meg tudtam ezt tenni, hazasétáltam a barátnőmmel egy program után, és annyira feldobott, hogy csuda.

Az is jól esne, ha időnként lenne egy-egy szabad hétvégénk, hogy amikor néha elmegyünk a férjemmel kettesben „mulatni”, utána ne kelljen másnap „észnél lenni”, csak döglenénk az ágyban, pizzát zabálva, filmet nézve. Tudom, hogy röhejesen hangzik, de 10 éve nem csináltam ilyet. :)

Egyébként úgy általánossában én az első években kínlódtam nagyon, mivel (bár 30 körül szültem) egy barátnőmnek sem volt gyereke akkor még, így bevallom, némileg irigykedve néztem, hogy milyen szabadon élnek, utazgatnak a világban.

(Mindemellett megjegyzem, nem panaszkodhatom, mert van segítségem, és ügyes szervezéssel mindent meg tudok oldani.)