Anyaként szoktad azt érezni, hogy hiányzik az az életforma, amit gyermeked születése előtt éltél?

Nyilván az első hónapokban nem. De évek múlva már igen.

3 gyerekem van, alapvetően már nem a gyerekek nélküli élet, hanem a spontaneitás hiányzik...

Én megkerestem a módját, hogy az igazán fontos dolgokat gyerekek mellett is csináljam, így összességében elégedett vagyok.

Az egyetlen ami hiányzik, hogy nem tudok koncertekre járni, vagy csak nagyon ritkán. (Komoly zenei)

A lányomnál nem éreztem, akkor természetes volt, hogy megváltozott az életem, és a gyerekről szól. De később, ahogy nagyobb lett és egyre önállóbb, már egyre inkább ijesztőnek tűnt, hogy az egészet lehet elölről kezdeni, ha esetleg tesó születik...

A sors úgy hozta, hogy a házasságom megromlott, új kapcsolatom lett, és most újra babát várok... a lányom már 9 éves! És nagyon ijesztő belegondolni, hogy az elkövetkező években nem igazán lesz önálló életem, mert már megszoktam az egyre növekvő szabadságot... (bár egy 9 éves is sok felelősséggel, alkalmazkodással jár, de közel sem annyival, mint egy csecsemő). Igyekszem úgy alakítani az életem, életünk, hogy ne a mi életünk boruljon fel, hanem a baba illeszkedjen bele a lehető legjobban a megszokott életünkbe, tehát továbbra is el tudjunk járni mondjuk kirándulni, társaságba, stb. Végül is babával is lehet... :)

Sohasem jutott eszembe.

Igaz, 28 éves voltam, mikor az első csemetém született, addigra már kibuliztam, kiutazgattam magam, úgyhogy nem éreztem - és azóta sem érzem -, hogy bármiből is kimaradnék a gyerekek miatt.

Egy darabig hiányzott, de már egyre szabadabb vagyok. :)

Ahogy nőnek a gyerekek, úgy vagyok én is egyre hosszabb pórázon, pl. suliidő alatt azt csinálok, amit akarok. (Ha épp nem dolgozok).

Sőt, velük is egyre többször lehet kikapcsolódni, pl. a lányommal együtt járunk fodrászhoz, vagy a fiammal plázázunk egyet. Nem azt mondom, hogy én legyek a legjobb barátja, de attól még anya-fia, meg anya-lánya programok alatt is lehet röhögni, viccelődi, beszélgetni.

Leginkább, mint az első válaszoló, a spontaneitást hiányolom az életemből.

A nyáron a mamánál aludt az összes gyerek, én este hatkor gondoltam egyet, 10 perc múlva már a buszon ültem és fél óra múlva már egy szabadtéri koncerten csápoltam. Isteni volt. Nem a koncert maga, az felejthető volt. Sokkal jobb programokra eljutottam már a gyerekek mellől is, csak azt egy hete szervezkedés előzte meg mindig, hogy ki vigyáz rájuk addig.